Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1945-1946

Püspöki jelentés

a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület 1945. ekt. 18-ra egybehívott rendes évi közgyűlése elé

Jelentésemet prófétai szóba öntött isteni ígérettel kezdem. „Ujjongjatok egek és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvigasztaló népét az Ür és könyörül szegényein. És szól Sión; Elhagyott az Ür engem és rólam elfeledkezett az Or! Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián, és ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. íme, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. Élősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. Emeld fel köröskörül szemeidet és lássad, mindnyájan egybegyülnek, hozzád jönnek. Elek én, így szól az Ür, hogy fölrakod mindnyájukat, mint ékszert és felkötöd, mint menyasszonyt“ (És 49, 13—18.).

Megismételjük Isten szavát: Elek én! — így szól az Ür. Ebben a mondatban megszólal hálaadásunk, bünbánatunk, fogadalmunk és reménységünk. Elek én! — mondja az Ür.

1. Történelmi események. Két esemény döntő hatással volt nemzetünk sorsának kialakulására. 1944. március 19-én a német hatalmasság megszállta országunkat. Azután október 15-én Horthy Miklós kormányzó szózatot intézett a magyar nemzethez s bejelentette, hogy!,Magyarország a szövetséges államok elleni háborúba a geográfiai helyzetünk ^következtében reánk nehezedő német nyomás folytán sodródott bele, de ennek keretében sem voltak hatalmi céljai és senkitől sem akartunk elvenni egy négyzetméter területet sem.“ Történelmi felelősségének tudatában megakadályozza a felesleges vérontást. Olyan nép, amely már egy elvesztett háborúban szolgalelküséggel, idegen érdekek védelmében utóvédhareok színterévé engedi tenni apáitól öröklött földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését. Megállapítja, hogy a német birodalom szövetségi hűségét velünk szemben már régen megszegte. A magyar haderő egyes részeit, a kormányzás kívánsága és akarata ellenére az ország határain túl vetette harcba. A tárgyalásra Németországba hivott kormányzóval közölte, hogy német csapatok szállják meg országunkat és míg a kormányzót odakint visszatartották, tiltakozása ellenére a megszállást végrehajtották. Az országba benyomult német politikai rendőrség megkezdte áldatlan munkáját. Megszegte azt az ígéretet, hogy a németek bizalmát bíró államférfi kinevezése esetén, megszünteti a magyar szuverénitást ért sérelmeket. Kezébe vette a zsidókérdésnek Isten törvényével és az emberiség érdekeivel ellentétes intézését, az ország határainak védelmére ígért segítséget nem adta meg.

„Elhatároztam, — mondja a kormányzó szózata, — hogy a magyar nemzet becsületét megőrzőm a volt szövetségessel szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarta végleg megfosztani. Ezért közöltem a német birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi ellenie-