Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
47 díjazására kiutalt 1.100 pengős államsegélynek a beérkezett hitoktatói jelentések alapján készült felosztását. Tudomásul szolgál. 66. Ugyanazon jegyzőkönyv 33. p. az egyházkerület 1942. évi költségvetését tartalmazza, melynek erkölcsi és pénzügyi hátterét a pénzügyi bizottság elnöke az októberi ülésen a következőképpen rajzolta meg: „Az egyházkerület vagyonának megtartása, javaival való lelkiismeretes gazdálkodás és az anyagi eszközöknek az egyház szolgálatába való helyes beállítása mindig nagy felelősséggel járó feladat volt. Kétszeresen érezzük azonban ezt a felelősséget ma, amikor tagadhatatlanul benne élünk egy nagy háború hullámverésében. Egy kerület anyagi javaival nem sáfárkodhatunk úgy, mint a magánember, vagy akár egy más jellegű közösség. Mi nem nézhetjük csak a gazdasági célszerűséget, csak a hasznosságot. A4inél nehezebb az idők járása felettünk, annál világosabban kell meglátnunk azt, hogy hol kell az anyagi eszközöket a hitélet szolgálatába állítanunk. Minden fillérnek, amely akár egyháztagjaink kötelező befizetéséből, akár adományából, vagy bárhonnét jut az egyházkerület pénztárába, annak ismét úgy kell elhelyezkednie, hogy az végeredményben egyházunkat és egyházunk keretei között az élő hitet erősítse, védje és fejlessze. Amikor azért a kerület egy évi mérlegét, vagy költségvetését kezünkbe vesszük, lássuk meg a számok erdején túl egyházunk szervezetét, amely nemcsak a múlton rágódva és ősi örökségből élve, esetleg azt lemásolva tengődik, hanem amely öntudatos istcnhitével akar és mer előrenézni és minél nehezebbek az idők, annál mélyebb akarattal, áldozatosabb'öntudattal kéréséi és látja meg azokat a lehetőségeket és feladatokat, amelyeket talán éppen ezek az idők tartogatnak számunkra. Meg kell látnunk azért azokat a misszionáló feladatokat, amelyek egyházunk, főleg dunátúli egyházkerületünk diaspóra jellegénél fogva időszerűek számunkra. Ezek a feladatok aktuálissá teszik a szórványgondozás ügye erőteljes megoldásának intézményes rendezését. És végül, de nem utolsósorban meg kell látnunk intézményeinkben és iskoláinkban is a célt, amelyért áldoznunk kell. Nagy értékeket kaptunk át bennük a múltból. Ha most visszariadnánk a pillanatnyi nehézségektől, nem volnánk-e hasonlatosak ahhoz a bibliai emberhez, aki elásta a reábizott tálentumokat? Ennek a néhány gondolatnak az előrebocsátásával rá kell mutatnom, hogy mai bizottsági ülésünk hivatva van arra, hogy határozott javaslatot hozzon kerületi közgyűlésünk számára abban az életbevágóan fontos ügyben, hogy milyen mértékű áldozatot kíván a kerület a gyülekezetektől szükségleteinek fedezéséről. A költségvetés egyensúlyát lehet biztosítani a bevételi tételek emelésével és a kiadási tételek apasztásával. Az egyiknél korlátot állít elénk a teherbírás észszerű hatásának józan meglátása, a másiknál annak a vonalnak a meglátása, amelyen túl a kiadások csökkentése már intézmények, vgy életszervek olyan elvértelenedését, vagy elsorvasztását jelentené, amelyek gyökerében támadnák meg az egyházat. Bizonyos, hogy többféle megoldási lehetőség
