Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
19 c) A református egyetemes konvent nevében dr. Ravasz László püspök es dr. Balogh Jenő fögondnok a következő üdvözlőiratot küldötték: A magyarországi református egyház hittestvéri együttérzéssel emlékezik meg arról, hogy a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület közel 25 év előtt iktatta be Nagyméltóságodat püspöki székébe. E negyedszázad alatt Nagyméltóságod Istentől nyert fényes tehetségével egyházi és művelődési téren egész magyar nemzetünk javára nagyarányú és rendkívül értékes, szüntelen és sikeres munkásságot fejtett ki és ezáltal nagy jelentőségű püspöki tennivalóit is messze túl terjedőleg einem múló érdemeket szerzett hazánk és a keresztyén egyházak körül. Ezenfelül különösen hálásak vagyunk Nagyméltóságodnak a protestantizmus szolgálatában a testvéri jóviszonynak hűséges és eredményes ápolásáért1 is. Mindezekről ez alkalommal igaz nagyrabecsüléssel és mélységes hálával emlékezve, ámbár tudomásunk van arról, hogy Nagyméltóságod nem engedi meg ennek a közelgő évfordulónak szélesebb keretekben való megünneplését, mégsem mulaszthatjuk el, legmelegebb üdvözleteink és szívből jövő áldáskívánságaink őszinte kifejezését. Kérve, hogy Nagyméltóságod azokat szívesen fogadja és a magyarországi református egyház iránt eddigi érzéseit a jövőben is megtartani méltóztassék, hittestvéri üdvözlettel vagyunk a református egyetemes konvent elnöksége. d) Dr. Ravasz László püspök a dunamelléki református egyházkerület nevében a következő üdvözlő iratot küldötte: Méltóságos Egyházkerületi Felügyelő Ür! A Dunamelléki Egyházkerület elnökségét és minden alkotó tagját Isten iránti hálával tölti el az kedves hír, hogy Főtiszteletű és Nagyméltóságú D. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök Úr az idén tölti be áldásos püspöki szolgálatának 25. esztendejét. Ha e nevezetes évfordulón őt olyan formában köszönthettük volna, amint azt a magyar evangéliomi keresztyénség és a nemzeti társadalom iránta táplált tisztelete megkívánná: a köszöntés kerete országos méretet öltene. Az ő kívánságára azonban a tiszeteletadás külső formáit össze kell szorítani a Dunántúli Egyházkerület közgyűlésének nagyjelentőségű, de szükebb keretei közé. Mindez nem váltóztatja meg az érzések mélységét, az öröm és a hála általános voltát és az ünnepi hangulat emelkedettségét. A Dunamelléki Egyházkerület is lélekben megjelenik a testvér egyházkerület színe előtt és bizonyságot tesz arról, hogy Kapi Béla nemes egyéniségében és történelmi munkásságában a maga számára is Istennek egyik nagy ajándékát látja. A magyar nemzet és benne kiváltképen az evangéliumi keresztyénség történelme folyamán sokat szenvedett, nélkülözött és a világ szerint szegénnyé is vált; de Istennek mindig különös kedvezését tapasztalta abban, hogy az ö kegyelme hű és nagy fiákban, a szellem és a 2*
