Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
14 Isten elé viszem köszönetemet közvetlen munkatársaimért, kik hosszú időn át kihagyás nélküli hűséggel velem együtt dolgoznak. Megköszönöm közöttük azt a hűséges asszonyt, akinek neve az egyházi névtárban nincsen ugyan feljegyezve, mégis akit Isten nekem nemcsak élettársul, hanem lelkitársul és munkatársul is rendelt. Minden köszönetemet, mint egy nagy nyaláb virágot, átölelem s a hálaadás oltárára helyezem. Arra kérem a Mindenhatót, adjon nekem Szentleikében kegyelemből erőt, hogy alázatosan, megalkuvás nélküli felelősségérzettel, hűséggel és tiszta lelkiismerettel megállhassak szolgálatomban. Megállhassak egyházkerületem és Isten ítélkező színe előtt, mint az ő szolgája, aki semmi mást nem keres, hanem egyedül az ö engedelmes szolgálatát. Ha pedig erőm megfogyatkoznék s gyengévé válnék ennek az egész embert követelő szolgálatnak ily mértékben való teljesítésére, akkor hallja meg imádságom szavát: Bocsásd el Uram, a Te szolgádat! Akkor az egyházkerület velem együtt hajtson fejet Isten megnyilvánuló akarata előtt s engedje meg, hogy Istennek engedelmeskedjem. Nem emberi akarat szólal majd meg akkor bennem, hanem Isten akarata. Ö bocsátja majd el akkor az Ö szolgáját. Isten kegyelme nyugodjék meg Méltóságodon, az. egyházkerületen s áldja meg további munkánkat anyaszentegyházunk, nemzetünk és Isten országának javára. Mélyen meghatva, hálás szívvel mondok köszönetét szeretetükért, áldásukért és imádságukért. 4. Ezután dr. Kamenszky Árpád, Sopron sz. kir. thj. város polgármestere köszöntötte D. Kapi Béla püspököt úgy is, mint a város újonnan megválasztott díszpolgárát a következő beszéddel: Nagyméltóságú Püspök Or! Tekintetes Közgyűlés! A huszadik század legnagyobb filozófusa, Oswald Spengler állapítja meg azt, hogy a világon két ősrend létezik: a papság és a katonaság. A parasztság minden nemzeti életnek az örök fundamentuma, amelyen minden későbbi nemzeti jelenség felépül. A parasztság örök és változhatatlan, már amennyire emberi berendezkedés örök és változatlannak tekintendő. A parasztságon, mint örök emberi fundamentumon építi fel a két ősrend, a papság és a katonaság a nemzetet és a nemzeti államot. Amit a katonaság fegyverrel szerez meg, azt a papság igével tartja meg és erősíti. Város és városi kultúra el sem képzelhető a két ősrend hathatós támagatása és közreműködése nélkül. A városok mindenhol a katonaság által emelt várak tövében keletkeztek és megszületésüknél mindenhol ott van a kard, amely a meginduló városi életnek biztonságot és a fejlődés lehetőségét adja.
