Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1941

A város és a városi lakosság- leglényegesebb második feltételét, a kultúrát, a második ősrend, a papság nyújtja.

Amikor a kard a várossá alakulás biztonságát és a fejlődésnek a lehetőségét adta, akkor lép munkába a második ősrend, a papság és adja azt a kultúrát, amely nélkül városi élet el sem képzelhető.

Ezekre való tekintettel olyan nagy tisztesség reám mint polgármesterre az, hogy Nagyméltóságodat 25 éves püspöki jubileuma alkalmával itt Sopronban köszönthetem.

Különösen köszöntőm Nagyméltóságodat abból az alkalomból, hogy Sopron szab. kir. thj. város törvényhatósága díszpolgárává választotta. Ezzel a választással a város közönsége látható jelét kívánta adni annak a mély tiszteletnek és megbecsülésnek, amellyel Nagyméltóságod személyével szemben mindenkor viseltetett.

Nagyméltóságodat mindig soproninak tekintettük és tekintjük ma is és ezért okozott nekünk kétszeres örömet az a tény, hogy Nagyméltóságodat a város díszpolgárai között tisztelhetjük és ezzel külsőleg is látható szálakkal fűztük oda városunkhoz.

Mi soproniak valamennyien ismerjük Nagyméltóságodnak áldásos munkásságát és tudjuk, hogy nagy elődeihez méltóan igen sokat áldozott városunkért és városunk kultúrájának a növeléséért.

Amikor eddigi munkásságáért a város polgárságának a nevében hálás köszönetemet fejezem ki, az Isten áldását kívánom Nagyméltóságodra és Nagyméltóságodnak további munkájára.

D. Kapi Béla püspök Sopron sz. kir. város polgármesterének üdvözlő beszédére a következőképen válaszolt:

Mély meghatottsággal mondok köszönetét Méltóságodnak azon megtisztelő figyelméért, hogy püspöki szolgálatom negyeszázados fordulóján engem a saját maga és a város közönsége nevében üdvözölni szíves volt. Köszönöm Méltóságod azon értesítését, hogy engem Sopron sz. kir. város díszpolgárává választott.

Vájjon milyen elgondolás vezette a várost akkor, midőn engem a rendelkezésére álló legnagyobb megtiszteltetésben részesített?

Ezen megtiszteltetésben benne rejlik életkapcsolatunk megerősítése. Ez az ember Sopron szülötte, mondja a város, ez az ember a mienk!

Igen, én soproni vagyok. Ebben a városban születtem. És mivel az ember nevelését nemcsak szülők és tanítók végzik, hanem az őt körülvevő környezet, a város utcái, házai, történelmi hagyományai és természeti adottságai is, ezért egyéniségem kialakulásában s_ lelkivilágom színezésében megvan Sopron kitörölhetetlen hatása. Sopron természeti szépségekben bővelkedő vidékén tanultam meglátni a teremtő Isten nagyságát. A Kecskepataknál tudtam meg, hogy a csobogó pataknak van beszédje. Mesemegértést a Dudlesz-erdő sejtelmesen zúgó rengetegében tanultam. A magasságok felé emelkedés követelését itt éreztem át legelőször. Mélyből kapasz-