Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1941

gamat büszkén vallom, hogy nekem szolgálatra alkalmat adott és 25 évvel ezelőtt lehetővé tette, hogy egy fiatalember férfierejének minden elhatározását és Istentől kapott minden képességét az ő oltárára helyezhesse.

Köszönöm Méltóságodnak személy szerint is azt a munkatársi hűséget, mellyel mindig mellettem állt. Köszönöm baráti szívét és támogató kezét. Köszönöm, hogy éjszakai sötétségben és hajnalvárásban, verőfényben és vihardúlásban ugyanazon lélekkel mellettem állt, velem eggyé lett lelki meggyőződésben, kötelességtudatban és szolgálatban.

Köszönöm az egyházkerület minden munkásának állandóan érzett hűségét, szeretetét és bizalmát. Minél több tapasztalattal gazdagodik az öregedő ember, annál inkább értékeli azokat a feléje sugárzó érzéseket, melyek boldog erősödést biztosítanak, avagy hiányzásuk esetén elsorvadásra kárhoztatnak. Mindnyájuknak köszönöm, hogy szolgálatom erkölcsi életfeltételét és munkám lelki levegőjét jelentő ezen érzelmeket nem vonták meg tőlem. Arra kérem mindnyájukat: tiszteljenek meg ezután is bizalmukkal, szeretetükkel és barátságukkal. Érezzék át püspöki szolgálatom nehéz felelősségét, annak állandóan növekvő kötelességeit, azt hogy az egyház ura a püspöktől teljes önmagát követeli, nem pedig tized, vagy negyed embert.

A püspök Isten egyházi programmjának a kifejezője. Csak addig van joga ezen a helyen állani, míg Istentől kapott egyházi programmot képvisel, nem önmagát tehát, hanem az egyházat. A püspök irányszabó vezetőmunkás, mindig élen halad, mint a magvető és az arató munkás. Csak addig van joga helyén megmaradnia, míg életével, egyéniségével, munkájával, sőt munkaütemével is példát ad másoknak. Csak addig van joga Istentől kijelölt szolgálatában maradni, míg a vele szemben fennálló követeléseket teljesíteni tudja. Az Istentől kegyelemből adott évfordulón ezen meggyőződésem komoly kijelentésével megpecsételem szolgálatomat. Ehhez kérem a szent Isten kegyelmét, Méltóságodnak, az egész egyházkerületnek és minden munkatársamnak szeretetteljes támogatását.

Szülővárosom falai között, lelki édesanyámnak, a soproni gyülekezetnek templomában állok. Győri dolgozószobámban őrzöm soproni gyülekezetemtől ajándékul kapott művészi festményét ennek a templomnak. Felírása: Ahol engem kereszteltek, konfirmáltak, pappá avattak és megeskettek. Ebben a templomban s ezen ünnepélyes pillanatban csendes hálaadással gondolok elindulásomra, életem kialakulására és azokra, kikkel Isten életemet egybeszőtte. Áldó imádságomat virágként ráhullatom a soproni temetőben pihenő szüleim sírjára. Megáldom a soproni gyülekezetei, melynek templomában Isten igéjén hívő emberré nevelődtem, melynek oltárlépcsőjére áldást és kegyelmet kérőn sokszor leroskadtam. Megáldom ősi soproni liceumunkat, melyben hű tanítók munkás életre előkészítettek. Megáldom azokat az igehirdetőket és tanárokat, kiknek egyénisége, lelkülete és kötelességteljesítése életpélda volt számomra. Imádságomban