Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
12 hálánkat, szeretetünket és koszönetünket. Hadd kapcsoljam ehhez a magam köszönetét együttműködésünk egész ideje alatt tapasztalt támogatásáért, barátságáért és szeretetéért és kérem részesítsen abban a jövőben is. Szabadjon ehhez még egy óhajt csatolnom. Nagyméltóságod világító fáklyaként vezetett bennünket az elmúlt 25 éven át Istenhez, Krisztushoz. A fáklya előbb-utóbb elég, lassabban, ha szélcsendben, gyorsabban, ha viharban viszik, leggyorsabban, ha viharban is gyorsan halad a kijelölt úton. Nagyméltóságod viharos időben Isten megsegítő kegyelmével lobogó lánggal vezetett bennünket huszonöt éven át, arra kérem mindazok nevében, kik becsüljük, szeretjük, lassítsa kissé a munka ütemét, mert azt szeretnénk, hogy még sokáig lobogjon előttünk a fáklya és vezethessen a körülöttünk terjedő sötét éjszakában jobb és szebb jövő felé. Tanácskozásunkra Isten áldását kérve 1941. évi egyházkerületi rendes közgyűlésünket megnyitódnak nyilvánítom. A közgyűlés figyelemmel hallgatta végig az egyházkerületi felügyelő megnyitó beszédét s azzal, különösen annak a_püspököt, 25 éves jubileuma alkalmával köszöntő s szolgálatát méltató 'részével egyszívvel-lélekkel azonosította magát s elhatározta, hogy a beszédet egész terjedelmében megörökíti jegyzőkönyvében. 3. D. Kapi Béla püspök úrnak az egyházkerületi felügyelő az egyházkerület és a maga nevében mondott üdvözlésére a következőképen válaszolt: Püspöki szolgálatom negyedszázados fordulóján alázatos lélekkel állok egyházkerületem előtt. A szeretet és megbecsülés melegétől áthatott üdvözlet mélyen meghatott és hálára kötelezett, mégis annak negyedszázados működésem eredményeiről szóló megemlékezése az elégedetlenség komoly érzelmeit indította el lelkemben. Első tekintetem befelé irányul és önvizsgálatot vált ki belőlem, mert csak ennek megtörténte után tekinthetek nyugodt lélekkel felfelé és csak így vehetem ajkamra azt az Igét, amit szerető kezek virágokból és nem tövisből raktak ki erre az asztalra: Áldjad én lelkem az Urat! Köszönetét mondok a kegyelmes Istennek, hogy negyedszázadon át az ' ő szolgálására nekem alkalmat adott. Köszönöm, hogy útamon eligazított, botlásaimból felemelt, tévedéseimet jóra változtatta. Ha valamikor önhitten azt gondoltam, hogy saját gondolatom és tervem szerint lehet és kell munkálkodnom, megtanított arra, hogy a vakoló-kanálnak, irtókapának, téglahordónak nem saját elgondolása, hanem az örök Isten építő terve szerint kell munkálkodnia. Nekem ehhez az építő munkához követ, meszet, cementet, vasat kell hordanom, de az építendő épület tervét nem én, hanem az örök építő fundálja ki. Köszönetét mondok Méltóságodnak a saját maga és az egész egyházkerület nevében elmondott köszöntésért. Köszönöm egyházkerületemnek, melynek közösségében boldogan munkálkodom s melyhez tartozónak ma-
