Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1940

5

De a megszokott értelemben vett kommunizmus ellen is fegyverkeznie kell a keresztyénségnek.

Egy évvel ezelőtt Rigában több ország egyházai megállapították a védekezés módját. Egyetértettek abban, hogy Jézus evangéliumát kell élővé tenni. Az evangélium segít, semmi más! De azt is kívánatosnak jelezték, hogy a keresztyén egyházak közös intézmények létesítésével s az egyetemes keresztyén igazság és szeretet munkálásával, mindennapi bizonyságtétellel védekezzenek. Rámutattak végül arra, hogy az egyházat meg kell erősíteni a szenvedés és mártiromság kereszthordozására. Az oroszországi görög orthodox egyház bejelentette az államnak, hogy politikai téren nem küzd a kommunizmus ellen, kijelentette azonban azt is, hogy a szenvedés és mártiromság fegyvereivel állandóan harcol ellene.

Hívő, kiépített, Krisztus leikétől, áthatott és történeti küldetéstudattal megerősített közös fronton kellene találkozniok a világ keresztyén egyházainak, kik Krisztus keresztjében nemcsak külső ismertető jelet látnak, hanem a megváltás kegyelmének valóságát is bírják.

Világviszonylatban egyházunknak a római katolikus egyházhoz való viszonyát nem mi, hanem a római katolikus egyház állapítja meg. A mi állásfoglalásunk Krisztus evangéliumában adva van. Ebben a tekintetben nem is lehet imádságunknak más tárgya s feleketközi elhelyezkedésünknek más iránya, minthogy az una sancta ecclesia valósága lehetőség szerint kiépüljön. A róm. kath. egyház azonban a mai válságos időben sem keresi ezt az irányvonalat.

XII. Pius pápa 1939. évi október 28-án pápai körlevelet intézett a római katolikus egyház pásztoraihoz. Kijelentette, hogy a kor tévelygéseiről nyugodtabb időben fog nyilatkozni. Rámutatott azonban a Krisztus-elleni front növekedésére, melyet tévelygés és szenvedély, lázítás és előítélet erősítenek. Minden tévedés alapokát abban látja, hogy az államok viszonyában hiányzik a természetes erkölcsi törvény s ezért eltévelyedtek az egyház csalhatatlan tanítói hivatalától. Az igazi egyháztól való elszakadás azután a Krisztustól és az ő tanításától való elszakadást eredményezi. Az elszakadásnak két következménye van: az ember közös származására vonatkozó törvény feladása, a mi az egymáshoz tartozás kötelességének és a szeretetnek megszűnésére vezet. A második pedig: az államhatalom jogkörének fiiggetlenítése Isten törvényeitől. Az állami -tekintély korlátlansága megrontja a népek viszonyát. Ellentétek között kitűnik ennek veszedelme. A fegyver a békefeltételeket diktálja csupán, de igazi békességet nem tud biztosítani. A világ újjáteremtésének elmozdíthatatlan feltétele Isten törvénye. Ezt az újjászületést egyedül az anyaszentegyház tudja elvégezni azzal, hogy az evangélium üzenetét közvetíti, az emberekben igazságérzetet és szeretetet ébreszt. A pápai irat rámutat a keresztyénség közös veszedelmeire, de a védekezést és gyógyulást csak egyoldalúan állapítja meg. Ez a pápai irat tehát nem változtat a róm. kath. egyház felezetközi politikának eddigi irányvonalán. Hallgatólagos megítélése szerint