Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1940

az evangéliom egyházai a pestises, romboló irányzatok közé tartoznak, melyek gyógyító erő helyett átkot jelentenek az emberiségnek.

A keresztyén egyházak életében mégis látunk kedvező jeleket, melyek az egység szükségének felismerését s az erre való törekvést mutatják. Az egész világon enyhült a felekezetközi ellentét. Elválasztó szakadékon mintha áthajolna a veszedelmek között meglátott közös hivatás. A felelősséggel munkálkodók lassanként nemcsak az elvégzendő munka azonosságot ismerik fel, hanem az érte való felelősséget is.

Az igazi javulás mégis nem az egyházak egymáshoz közeledésétől, hanem Krisztussal való találkozásuktól függ. Nem emberek végzik ezt a munkát, hanem maga az örökkévaló Isten. Ha a kijelentő Isten beszédét befogadják, akkor az ő beszédén keresztül közelebb jutnak egymáshoz. Ebben a tekintetben áldott hatással van a róm. kath. egyházban megerősödő bibliakultusz. A német róm. kath. egyházban külön mozgalom indult meg a Biblia terjesztésére és olvasói táborának növelésére. Népszerű biblia-kommentárokat, gyakorlati bibliatanulmányokat, sőt úgynevezett bibliai leveleket adnak ki s azt a nép körében terjesztik. Külön bibliaórákra gyűjtik híveiket. Bibliaolvasási kalauzokat állítanak össze. Ez a mozgalom a biblia tanulmányozása alapján kiérlelte azt a meggyőződést, hogy az egyháznak keresnie kell a szentek egyességét.

A világ felekezetközi helyzetének kialakulását illetőleg reménységünket emberek helyett az örökkévaló Krisztusba helyezzük. Biztosak vagyunk abban, hogy minél inkább megvalósítják az egyházak lelki hivatásukat, annál közelebb jutnak egymáshoz. Minél inkább belekapaszkodnak Krisztus szolgái küldőjük kezébe, annál megértőbb bizalommal tudják megfogni egymás kezét.

b) Az államhoz való viszonyunk a törvény alapján alakult ki.

Erkölcsi és anyagi igényeinket a kormány kielégíti. Hálával gondolok

különösen dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszterre, Fáy István államtitkárra és dr. Bernáth Géza miniszteri osztályfőnökre, a protestáns ügyosztály főnökére, kik megértéssel, jóakarattal és szeretettel intézik egyházunk ügyeit.

Különös hálával gondolok arra, hogy a kultuszminiszter úr a jelenlegi nehéz viszonyok között is folyósította soproni tanítóképző intézetünk építési államsegélyét, segélyre szoruló gyülekezeteinket és lelkészeinket pedig támogatásában részesítette.

A kántortanítói állások jövödelmének összeírásával kapcsolatosan azon reménységemnek adok kifejezést, hogy a kormány egyházunknak a kántori és tanítói jövedelem különválasztására vonatkozó kérelmét tárgyalás alá kívánja venni.

c) A felekezetközi helyzet. Hazánkban a felekezetközi helyzet örvendetesen megszilárdult. Sérelmi esetek csak elvétve mutatkoznak s érettük a felelősség nem az egyházak vezetőit, hanem inkább az érdekelt egyeseket terheli.