Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1940
4 egyház lényegétől indíttatva felhívja a népeket, hogy egymáshoz való kölcsönös kapcsolatukban őrizzék meg ama isteni rendeltetésüket, hogy egy nagy népcsaládnak kell lenniök. Ezért a népeket magábanfoglaló Krisztusegyháza a háborút feltétel és korlátozás nélkül elítéli. A háború mindig a bűn következménye és kitörése. Ha pedig a háború mégis kitör, akkor az egyháznak valóban és félreérthetetlenül egyháznak kell lennie. Kell, hogy Krisztus élő teste maradjon, ha a hozzátartozó népek egymás ellen hadakoznak is. Ez esetben különösképen ugyanazon imádságokban azért kell könyörögnie, hogy a háborúskodó népek között Isten neve szenteltessék meg, az ő országa jöjjön el, az ő akarata legyen meg. Az imádságban való közösségnek, bármilyen áldozatot követeljen is, meg kell maradnia. Éppen így akkor is az egyháznak meg kell őriznie tagjait a keresztyén testvériségben, ha különbözőképen ítélik is meg a háborúhoz való állampolgári állásfoglalásukat.“ Egyes államok, különösen az északi evangélikus országok, mindent elkövettek a semlegesség megvédésére. Érvényesítették a norvég evangélikus egyház primás-püspökének felfogását, hogy nem várakozó álláspontra, előnyleső, minden lehetőséggel számoló, kalmárlelkű, passzív semlegességre van szükség, hanem határozott, pozitív és aktív semlegességre, mely önzetlenül, saját érdekeitől elvonatkozva, szenvedélytől mentesen dolgozik a Krisztus szellemében a békesség megóvásáért. A mozgalomhoz annak idején csatlakozott Hollandia, Belgium, Svájc, Amerika és Anglia is. A háború dúlásában az evangélikus egyházak kötelességüknek látták a szeretetmunka felkarolását. Különösen a semleges államok evangélikus egyházai vették ki részüket ebből a munkából. Külön szervezetek alakultak. Ez a testvéri lélek ragadta meg magyar evangélikus egyházunkat, midőn a finn testvérek felsegítésére felajánlottuk imádságunkat és áldozatunkat. A keresztyén szeretet szolgálatának időszaka még előttünk áll. Most is állandóan, a jövendőben pedig bizonyára fokozottan bizonyságot kell tennünk evangélikus egyházunk keresztyén leikéről. Nem szabad belefáradnunk a békéért imádkozásba s kezünknek nem szabad megrestülnie az áldozathozatalban. Evangélius egyházunk helyzetét világviszonylatban ma is két külső tényező befolyásolja: a kommunizmus és a római katolikus egyház. A kommunizmus és istenellenes irányzat változatlanul komoly veszedelmet jelent, önmaga ellen vétkezik a keresztyénség és benne evangélikus egyházunk, ha megfontolt tervszerűséggel nem erősíti önmagát a harcra. Ne azonosítsa azonban a mozgalmat a kommunizmus ismert irányzatával, hanem lássa meg az üres külső egyháziasságban, a szekularizált erkölcsiségben és az egyházzal nem törődő világnézeti keresztyénségben rejlő veszedelmeket is. A keresztyénséget csak hívő keresztyénekkel lehet megvédelmezni. Egyházunknak hívő evangélikusokra van szüksége, mert a többiek mindnyájan az ellenség sorában állnak.
