Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1940

69

III.

Felvétetett a dunántúli evangélikus egyházkerületi Lelkészegyesületnek

1940. október 2-án Pápán tartott közgyűléséről.

Jelen vannak: Németh Károly esperes elnöklete mellett D. Kapi Béla püspök, titkos tanácsos, dr. Mesterházy Ernő kér. felügyelő, D. dr. Prőhle Károly, dr. Deák János, dr. Kiss Jenő, a soproni theol. fakultás profeszszorai; a kerületbeli lelkészek nagy számmal és a kér. gyűlésre érkezett világiak közül is többen.

A közgyűlést megelőző s az egyházker. tanítóegyesülettel közös istentiszteleten Takács Elek veszprémi egyházm. esperes, kormányfőtanácsos tartott írásmagyarázatot.

1. Németh Károly ügyvezető elnök szeretettel üdvözli az egyházker. elnökségét. Köszönetét mond Takács Eleknek az áhítat tartásáért.

2. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéretnek: Takács Elek és Fábián Imre esperesek.

3. Németh Károly mondja el elnöki megnyitóját:

1540. szeptemberében a római pápa előtt tíz férfiú jelent meg Loyolai Ignác vezetésével. Arra kérték, hogy erősítse meg azt a közösséget, melyet létesítettek. Ez volt a jezsuita rend. Hogy a jezsuita rend megalakulása mit jelentett Európa szempontjából, legjobban látjuk, ha összehasonlítjuk Európa térképét 1648-ig. Ami változás történt, főleg a jezsuiták munkájára vezethető vissza. Akkor tizen jelentek meg a pápa előtt, jelenleg közel

30.000 tagja van a jezsuita rendnek, mely a külmisszió terén is tekintélyes számmal munkálkodik.

Két okra mutathatunk rá, amivel ezt az eredményt elérték. Az egyik az a feltétlen és-odaadó engedelmesség, mellyel minden egyes jezsuita a felettes hatósága iránt viseltetik. A másik pedig a jezsuita rendnek igen jól megfontolt stratégiája és taktikája, mellyel az előkelőbb családok gyermekeinek összegyűjtésére kollégiumokat alakítottak, ahol azokat teljesen megnyerték a romanizmus eszméjének. Minden ilyen jezsuita kollégium valóságos erőközpontja lett a romanizmusnak. Innen indultak ki a jezsuiták legtöbb esetben győzelmes csatáikra és háborúikra. Ezek eredményeképpen a jezsuitizmusban a keresztyéiiség területén egy új életforma jelent meg, amely életformában új emberek léptek a harci porondra, akik eszméikért az életüket is bármikor kockára tették és számtalan sok esetben fel is áldozták.

Tehát az engedelmesség és tanintézetek létesítése az, amire nézve tanulhatunk mi is a jezsuitáktól. Arra kell törekednünk, hogy — amint az ő kollégiumaik — úgy nekünk is minden olyan intézményünk, ahol ifjakat nevelünk, elkezdve az elemi iskoláktól egészen a felső iskolákig,