Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1940
70 egy erőközpont legyen, mely kisugározza az evangéliumnak a világosságát, az evangéliumnak a tüzét, melegét. A másik pedig az, hogy mindegyikünkben meg kell lennie annak az engedelmességnek, amely nem dacos, vagy konok engedelmesség, hanem amelyikben van lendület, van tűz, van iniciatíva, és van önfeláldozó készség. Egyházi életünk terén a nem régiben oly erőteljesen hangoztatott és követelt belmissziói mozgalmak helyébe most az evangélizáció lépett. Ezek azonban egymást csak felváltották, anélkül, hogy erősítették volna. A nagy veszedelem az, hogyha mi megelégszünk magával a tevékenységgel és nem várjuk az eredményt; hogyha a célkitűzésünk abban merül ki, hogy munkát keresünk, és nem az a célunk, hogy a mi munkánknak kézzelfogható eredménye is legyen. Ha az evangéliumi keresztyénség életformáló erő, akkor nekünk rá kell mutatnunk arra, hogy van evangélikus életforma, hogy van egy evangélikus keresztyén embertípus, van egy olyan emberi ideál, amelyik az evangélikus embernek, az evangélikus hívő keresztyén embernek a vonásait hordozza magán; nem csupán általános keretekben, hanem egyes emberi életekben. Ha ezt a célkitűzést szem elől tévesztjük s nincs olyan célkitűzésünk, amely az egyes emberben válhat valósággá, akkor továbbra is csak odajutunk, hogy egyik munkaterületről a másikra megyünk; és mindig annak a kárára, ami eddig történt. Ahogyan az a jezsuita teljes odaadással, lendülettel veti bele magát a munkájába s kész munkálkodni ott, ahova a felettese helyezi, így kell nekünk is egész odaadással, teljes engedelmességgel, soha nem ernyedve azon a téren kifejtenünk a mi munkásságunkat, ahol vagyunk. A mi magyar evangélikus egyházunk aránylagos súlyából megint sokat fog veszíteni. Hogy a helyünket megállhassuk, hogy az állam és társadalom megbecsülésére necsak a pozíciónk tegyen érdemessé bennünket, hanem hogy az evangélium fényét ebben a sokféle lidércfényes világban tisztán ragÿogtathassuk, ahhoz szükséges, hogy ne a gyülekezetekre panaszkodjunk, hanem először magunk mea-kulpázzunk és magunk iparkodjunk arra, hogy méltó reprezentánsai lehessünk a Krisztusnak s az egész egyetemes keresztyénségnek. Indítson a Szentlélek bennünket őszinte bűnbánatra, tiszta meglátásra; és először önmagunkban, a magunk életében iparkodjunk kialakítani azt az embert, aki az apostol szerint belső ember, új ember és új teremtés. Akit úgyis nevezhetünk: az evangélikus ember. A mai gyakorlati élet követelményeivel számoló elnöki megnyitó mély hatást tett az összes jelenlevőkre. 4. Az 1939/40. évről szóló elnöki jelentés szerint az egyházm. lelkészegyesületek összesen (beleszámítva a Tolna-Baranya-Somogyi ehm. külön lelkészi köröket is) 30 értekezletet tartották, amelyeken 56 értekezés, felolvasás, előadás hangzott el. És pedig (az első szám az értekezletek, a második az előadások számát jelzi): Győri egyházmegye 5, 11; Kemenesaljái egyházmegye 7,6; Somogyi egyházmegye 2, 3; Soproni alsó egyház
