Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932

1926

8

tünkre rendkívül kedvező hatást fog gyakorolni. De ne gondoljuk, hogy a belmissiói munkássághoz elég, ha egyháza jövőjén szeretettel munkálkodó püspökünk elkészíti a programmot és a lelkészi kar eme munkásságának nagy jelentőségétől áthatva azt lelkiismeretesen végrehajtja. Szükséges az is, hogy a világi eiem tudatára ébredjen annak, hogy a belmissió munkásságban neki épp oly fontos szerepe van, mint a lelkésznek, hisz az ő lelki világát építi, az ő vallásos érzését erősíti, a belmissziói munkásságba való bekapcsolódása. Ép ezért gyülekezeteink ezen munkásságában ne csak a női és kevésbbé tehetős tagok vegyenek részt, de kérem a magasabb műveltségű és vagyonos gyülekezeti tagokat, felügyelőket és presbitereket, tartsák kedves kötelességüknek ezen munkásságba belekapcsolódni. Példájukkal megkönnyítik és hathatósan előmozdíiják a lelkészek munkáját, lelki és szellemi értékekben maguk is gyarapodni fognak.

Őszinte fájdalommal emlékezem meg két elköltözött világi vezérünkről, dr. hegyeshalmi Fischer Gyuláról, a győri és dr. szentmárfoni Radó Gyuláról, a kcmenesaljai egyházmegyék felügyelőiről. Utóbbi a szombathelyi protestáns gyülekezet felügyelői tisztéi is betöltötte. Hív és buzgó munkatársak voltak. Elhunytuk felett érzett mély fájdalmunknak kifejezést adva, őrizzük kegyelettel emléküket.

Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Ur!

A dunántúli egyházkerület nevében mély tisztelettel üdvözlöm és köszöntöm Méltóságodat 10 éves püspöki jubileuma alkalmából.

Tíz év, röpke pillanat az idő végtelen tengerében, de a véges emberi életben nagy idő, különösen ha az a hivatás teljesítés nagy mezején, oly előkelő tisztségben, minő a püspöki, telt el.

Sokszorosan nagy idő, ha meggondoljuk, minő tiz év viharzott el egyházkerületünk felett azóta, mióta Méltóságod lelki vezérünk.

Háborús évek, forradalom, proletárdiktatúra, hazánk feldarabolása, teljes elszegényedésünk, mind, mind ezalatt a tiz év alatt zúdult erre a szerencsétlen országra és vele jó és balsorsban egybeforrt evang. egyházunkra.

E súlyos évek alatt mennyi bánatot, szenvedést, fájdalmat és nyomort látott Méltóságod. Hányszor aggódott édes hazánk és szeretett egyházunk jövője felett. Mily sokszor kellett a bánat sajtolta könnyeket felszántani, a szenvedőket vigasztalni, a fájdalmat csillapítani, a nyomort enyhíteni, szóval, tettel és jó példával elől járni.

Méltóságod e tiz év alatt mélységes hitének meggyőző erejével, rendkívüli szónoki képességének varázsával hirdette az Isten igéjét, építette szeretett egyházát, erősítette hitünket, növelte hithüségünket, mélyítette a reá bízott nyáj erkölcsi színvonalát. Megerősített, ha kishiiüek voltunk, fokozta önbizalmunkat, nemcsak hirdette, de gyakorolta is a felebaráti szeretetet, ápolta a hitfelekezetek közötti jó viszonyt. Mindezeken felül soha nem lankadó buzgósággal és hozzáértéssel vezette egyházkerülete sokoldalú ügyeit.

Mindezen és egyéb, egyházkerülete és hívei, nemkülönben szeretett hazánk érdekében teljesített munkásságát és igazán rendkívüli érdemeit mindannyian