Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925
1924
15 rázókra vonatkozó statisztikát. A statisztika sohasem csalhatatlau mutatója a belső lelki életnek, mégis fájdalmasan állapítom meg évről—évre, hogy az urvacsorázók száma nem felel meg jogos várakozásunknak. Az 1923. évben 28.140 férfi és 27.108 nő, összesen tehát 55.248-an járultak az Ur asztalához. Egyházkerületünk népességét véve figyelembe, ez 29%-nak felel meg. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy ezt a kedvezőtlen statisztikai számot megjavítsuk. Öntudatos igehirdetői és lelkipásztori szolgálattal fel kell ébresztenünk híveink lelkében a biinbánat és isteni kegyelem után való vágyódás érzését. Kezdve az ifjúságnál, a gyülekezet minden életkorú tagjában meg kell erősítenünk azt a tudatot, hogy a keresztyén vallás a bűntudatnál kezdődik s Isten kegyelmének elnyerésénél végződik. E nélkül nincs vallás ! Örömmel emlékezem meg a gyülekezetek tanúsított nagy áldozatkészségéről. Nehéz életfenntartási gondok közepette is nagyon tekintélyes összegeket áldoztak gyülekezetfenntartási, általános jótékonysági célokra. Különösen nagy áldozatkészség nyilvánult meg a harangbeszerzéseknél. 11. A lelkészi kar nuiiikája. A lélekben mindjobban gyökeret ver az a felfogás, hogy az egyházi élet jelenségeiért a lelkészt terheli a felelősség. Én is magasra értékelem a lelkész egyéniségének és munkájának jelentőségét. Jól tudom, hogy személyén és munkálkodásán nagyon sok fordul meg. De azért igazságtalanságnak tartom, ha egyházi életünk hanyatlásáért, a jelentkező visszásságokért teljesen a lelkészt teszik felelőssé. Igazságtalanság mindenek előtt az, hogy egyesek hanyagsága miatt az egész lelkészi kart megbélyegzik. De igazságtalanság azért is, mert bármily jelentős vezetői állásban legyen is a lelkész, a gyülekezeti élet emelkedése, avagy hanyatlása sokszor rajta kívül eső körülményekben leli magyarázatát. Hangsúlyozom tehát az egyház minden vezető emberének, felügyelőnek, világi elemnek, az egyház minden egyes tagjának felelősségét. Vigyük bele a lelkekbe azt a meggyőződést, hogy minden egyes egyháztag felelős az egyház jelenéért. Visszatekintve az elmúlt súlyos esztendőre, külön is bizonyságot akarok tenni egyházkerületünk lelkészi karának buzgó kötelességteljesitésérők Hűséges munkát végeztek, mint Isten igéjének hirdetői. Külön pontban is megvilágítom a gyülekezeti belmisszió szolgálatában kifejtett tevékenységüket. Hangsúlyozottan kiemelem azt, hogy a legnehezebb gazdasági viszonyok között is erős kézzel irányították gyülekezetüket. Ennek köszönhetjük, hogy egyházkerületünk gyüle-
