Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925
1924
9 a Léleknek egysége, a békesség kötele által földi pályafutásunk társaival továbbra is fennmaradjon. Különös meghatottsággal emlékezünk meg ama drága szabadságról, amelyben evangélikus népiskoláink és tanintézeteink törvényesen elismert teljes egyenjogúsága és nyilvánossága és az ezzel egybekötött állami segélyezés által részesültünk. E tényekkel szemben, épugy, mint egyházi szolgálatunk és kötelességeink tekintetében bűnbánóan vallást kell tennünk, hogy ezeket a drága kincseket nem abban a mértékben értékeltük, mint azt az egyház javára tennünk kellett volna és nem azon a módon használtuk fel termékenyitőleg, mint kötelességünk lett volna. Mégis Isten iránti hálátlansággal vádoltathatnánk, ha ebben az órában meg nem emlékeznénk Istennek azon csodálatos kegyelmi vezérletéről, melyben ezek által bennünket részesített. Midőn ezekre a csodálatos adoimínyokra és vezérletekre Isten iránti hálával gondolunk, az emberekkel szemben sem akarunk köteles hálánkról megfeledkezni. Az az áldásos viszony, mely gyülekezeteinket a magyarországi ág. hitv. evangélikus egyházzal, a dunántúli egyházkerülettel és az öszszes egyházi szervekkel és közösségi renddel, nevezetesen a Gyámintézettel egybekapcsolta, a hit és szeretet biztosítékaként mibennünk vajha továbbra is hathatósan működnék és ébren tartaná az egymással való könyörgés kötelességtudatát, mig mi és azok, kik velünk összekapcsolvák Istennek kegyelmes megtartása által odajutunk,' hol a földi megkötöttségnek összes határai és korlátái leomolnak és. az Úr anyaszentegyháza, mely az 0 teste, dicsőségben és ékességgel megjelentetik. Egyek abban a törekvésben, mely az örökélet reménysége felé irányul, gyülekezeteink továbbhaladni kívánnak azon az utón, melyen az egyház Ura az ő kifürkészhetetlen bölcsesége által bennünket most vezet. Tudjuk, hogy midőn engedelmességgel és készséggel nem a mi, hanem az ő útjait járjuk, a magyarországi ág. hitv. evangélikus egyháznak minden istenfélő tagjával —, s éppen ezek képezik az Úr anyaszentegyházát — egy utón és akaraton vagyunk és maradunk. KMF. A kivonat-fordítás hiteléül Beyer Teofil s. k. főesperes, P. H. Schmidt János s. k. egyli. főjegyző.“ A vasi felső egyházmegye elszakított része a többi elszakadt részekkel együtt külön egyházkerületté tömörült, püspököt választott, kit hivatalába beiktatott és teljesen az osztrák evangélikus egyház felsőbbsége alá helyezkedett. Az elszakított egyházmegye bucsuszózatát fájdalmas érzéssel viszonozzuk. Lelkűnkben őrizzük, érzéseinkben ápoljuk az Úr szőllőjében való együttmunkálkodásuuk emlékeit. Isten áldásával megáldjuk munkálkodásukat. A hit és szeretet közösségében reméljük, hogy különböző ország határai között is egyazon szent szolgálatban történik munkálkodásunk.
