Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925
1924
4 középkor képét a nép értékelésében, méginkább pedig az utolsó 400 év történetét. Gondoskodott róla, hogy nemzeti jelszavakkal, kuruc és negyvennyolcas szólamokkal, sérelmek hangoztatására! a magyar nép minden rétegébe belevigye saját felekezeti felfogását.“ Történelmi szereplésünk tehát nem a történelem letagadhatatlan ténye, hanem a felekezeti történelmi felfogás hazug látszata. Meghamisítottuk a történetet, téves szempontokat érvényesítettünk, valótlan képeket rajzoltunk és önző érdekeink szerint befolyásoltuk a köztudatot. A protestantizmusból hiányzik az életerő, az uj korszakokat teremtő történelmi erő, „A beteg lelkű nemzetet — mondja ugyancsak a Magyar Kultúra — nem a vallás, hanem az igazi vallás állítja ismét talpra. A protestántizmus erre nem képes, mert nincs meg nála az igazság. Mi a múltban túlságosan is elfelejtettük, hogy az országot ismét katholikussá kell tennünk és akkor bizton nézhetünk egy uj ezredév elé. A hitében egységes haza területében is egységes lesz, mint volt szent István és nagy Lajos alatt.“ A protestantizmus kulturális jelentőségét is tagadják. Jókaival, Rákosi Viktorral, Gárdonyi Gézával, Ady Endrével 'szemben érvényesített kritikai megjegyzésekből megdöbbenve látjuk, hogy mily idegen irodalmi szempontokat kívánnak alkalmazni az irodalmi értékek megállapításánál. Hogyha ily felfogás érvényesül az irodalmi kritikánál, esetleg az irodalomtörténet tanításánál, akkor előre megjósolhatjuk Jókai indexre kerülését és az egész irodalmi élet elkatholikusodását. Az eddi^ elmondottak nem hagynak kétséget az iránt, hogy a rom kath. egyház türelmetlen balszárnya miként ítéli meg a protestánsokkal való fegyverbarátságot. Őszintén kijelentik, hogy nékik ez a fegyverbarátság nem kell, mert lelkiismereti okokból a protestantizmus ellen kénytelenek harcolni. A protestánsokkal való fegyverbarátságot akadálynak, szárny alá kötött kőnek tekintik. „A megcsonkított kereszténység — mondja a Magyar Kultúra cikkírója — az eltorzított kinyilatkoztatás nem képes nagy tettekre, lemondásra, önzetlenségre. Ezt csak a teljes igazság, a telivér kereszténység teheti meg.“ „Valami képzelt, soha meg nem valósítható egység érdekében eldugták a drága kincset — panaszolja ugyanazon cikk írója. — A sánták és a bénák kedvéért magunk is vánszorogtunk, mikor pedig egyenesen járhattunk, sőt repülhettünk volna. De ezentúl máskép lesz. Az egységet mi is akarjuk, de az igazságban. Ha ezt bátran valljuk, hirdetjük, hódítani is fogunk vele. Nem a protestantizmusnak való bókolás és a tévedések takargatása a célunk, hanem
