Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925
1924
5 a még protestánsok törvényiül megnyerése, lelki fegyverekkel való visszahóditása az igazság oltárához. Az izig-vérig keresztény. tellát katholikus és épp ezért és ezáltal integrális és nagy Magyarország a cél.“ Főpapi kezek magasra emelik a békesség keresztjét és ugyanekkor ezzel a mentalitással csattog velünk szemben a harc. Nem elvek harca. Bizonyítások nélküli vádaskodás, argumentáció nélküli gyűlölködés. A szembeszállás és vitatkozás is lehetetlenné válik. Protestáns egyházunk mártír koronáját régtől fogva a dicsőség babérkoszorújává varázsolta a história. Sokkal tagadhatatlanabb világtörténelmi és nemzeti hatásunk, semhogy a gyűlölködés és a lekicsinylés szava felhatna hozzánk. Megszaggathatott a világháború, megkisebbithették csonka hazánk határain belül számunkat és befolyásunkat. De azért nem értjük azt a túlfűtött felekezeti önérzetet, amely 215 millió protestáns léte, kulturális jelentősége és világtörténelmi hivatása felett Ítélkezik. Mi nem vitázunk, hanem kiegyenesítjük koldusruhába öltözött testünket és rámutatunk a protestáns országok erkölcsi, kulturális és gazdasági haladására. Rámutatunk az emberiség ama fejlődésére, amelynek erői a reformáció lelkiismereti és történelmi valóságából áramlanak szét. „Nem is tudjuk — mondja Goethe — mi mindent köszönhetünk Luthernek és a reformációnak. Megszabadultunk a szellemi boruirtság bálványától, képesek vagyunk visszatérni a forráshoz és a kereszténységet a maga tisztaságában felfogni. Ismét van bátorságunk, hogy szilárdan megvessük, lábunkat az Isten-adta földön és hegy isteni tehetségekkel megáldott emberi természetünket érezzük. Ez a szellemi kultúra bármennyire előrehalad, bármennyire nőnek a természettudományok kiterjedésük szélességeiben és mélységeiben, az emberi szellem bárhogyan gyarapszik is, a kereszténység emelkedettségén és szellemi kultúráján túl, ahogy az az evangéliumokból előcsillou; és világit, sohasem fog emelkedni.“ A magyar protestantizmus hatására nézve kettőre utalok. A lóm. kath. vallásu Riedl Frigyes írja, hogy „a XVI. századbeli magyar művelődés kettős csillagzat hatása alatt áll: a reformáció és a mohácsi vész hatása alatt. A reformáció elterjedése és a török hódoltság a magyar nép lelkének legmélyére, szivének legbensőbb gyökeréig hatott. A reformáció hatása főleg az, hogy emeli a vallásos szellemet és elmélyíti a lelkiismeretet.“ A reformáció százada általán józan, mint a magyar nép maga, innen nagy hatása a magyar népre. E részben csak egyetlen egy korszak mérkőzhetik
