Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911-1913
1911. augusztus
6 engedte neki meghaladni. Mely alkalomból, midőn irányában való meleg szeretetünknek, nagy érdemeit elismerő tiszteletünknek és ragaszkodásunknak adunk kifejezést, kérjük az egek Urát, hogy őt egyházunk javára még soká tartsa meg nekünk változatlan erőben és munkakedvben. Egyházkerületi közgyűlésünk — ha úgy méltóztatnának határozni — jegyzőkönyvileg adna kifejezést ebbeli óhajának. E helyen és alkalomból óhajtok megemlékezni azon, egyházkerületünket érdemteljes püspöke személyében ért legmagasabb helyről származó kitüntetésről, mely a mai ez irányban sóvárgó korban, ha igaz érdemek alapján keresetlenül száll — mint ez esetben — a köznek tett szolgálatok elismeréséül a kitüntetettre, épp oly megtisztelő, mint felemelő úgy az egyénre, mint azon testület, vagy intézményre, melynek javára a legfelsőbb kitüntetés által elismert munka gyümölcsözik. — Óhajtjuk, hogy az emberiség, haza és egyház iránt igaz érdemekkel szerzett legfelsőbb elismerés számos évek sorára nyújtson ihletet kitüntetett nagyérdemű püspökünk további munkásságához ! Igen tisztelt Uraim ! A napirendre térve : Ha végig tekintünk az utolsó közgyűlésünk óta lefolyt év egyházi érdekeinket érintő eseményein, azoknak egyik nyomatékosabb mozzanatát látjuk egyetemes egyházunk azon törekvésének nyilvánulásában, hogy lelkészeink anyagi helyzetének végleges rendezését az államtól jogosan várt fedezettel lehetővé tegye. Az ez érdemben a kormányelnöknél és közoktatásügyi miniszternél megjelent küldöttségünk azon megnyugtató érzéssel végezte megbízatását, hogy jogos kivánataink a megvalósulás biztos utján haladva, végleges megoldásuk — ha állami életünk óhajtott, békés fejlődési folyama megzavarva nem lesz — a közel jövőtől várható. Megnyugvással konstatálhatjuk, hogy egyházegyetem s állam jóakaratát kétségtelenül igazolják azon kedvező törekvések, melyek lelkészeink, tanítóink helyzetének javítására irányulnak. Egyházunk nem tagadható szegénysége s a minden oldalról kérlelhetetlenül igénybe vett állampénztár — sajnos — az illető tényezők kétségbe.vonhatlan legjobb akarata mellett is csak successive nyújthatja a segélyt, melyet az elodázhatlan szükség érzete, de a fokozottabb igények természetes vágya is gyorsabb megoldásban óhajtanák megvalósulva látni. A helyzet megítélésénél azonban nem annyira az óhajok pillanatnyi kielégítésének méretei, mint inkább a helyzet szanálására hivatott tényezők által tanúsított jóakarat és elfogadott irány a mérvadó. A momentán segély méreténél lényegesebb : megvan-e igazán a szándék a megfelelő segélyezésre, s van-e kellő biztosítéka a teljes, kielégítő sikernek ? A legjobb akaratot, a minden illetékes oldalról nyilvánult készség után kétségbe vonnunk nem lehet, igényeink jogosultsága az egész vonalon elismerve, e fontos ügyünk tehát az óhajtott megoldás utján van. E megnyugtató jelenségekkel szemben lássuk a helyzet másik oldalát !
