Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911-1913
1911. július
— 45 — 75. A számvevő jelenti, hogy di\ Maróthy László úr a kemenesaljai esperes úr közvetítésével a következő alapítványi pótrendelkezést terjesztette be: „Pótrendelkezés az 1903. évi április hó 12-én kelt alapító levélhez. — A fenthivatkozott „Maróthy Lászlóné Káldy Ida alapítvány“-ra vonatkozó alapító levelemben fenntartott jogomnál fogva ezen alapítvány adományozására vonatkozólag tekintettel arra, hogy azon intentióm, hogy azt csak kemenesaljai tanító leánya nyerhesse el : pályázó hiánya miatt mindig betartható nem volt, azon változtatást óhajtom tenni, hogy az alapítvány kamatainak elnyeréséért ne csak kemenesaljai tanító leánya, hanem az egyházkerületi ev. leányintézet bármely növendéke kérvényezhessen és emiatt, megköszönve a kemenesaljai tanítóegyesület eddigi buzgó ez ügyben kifejtett fáradozását, jövőben véleményezésre Kemenesalja evang. esperesét kérem fel, azzal mégis, hogy az adományozó a pályázók közül szabadon választhasson és az adományozás jogát az eredeti adománylevélben megjelölt egyéneknek tartom fenn. — Káld, 1911 április 24. Dr. Maróthy László s. k." A pénzügyi bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti az egyházkerületi közgyűlés elé: Az egyházkerületi közgyűlés az alapítónak pótrendelkezését tudomásul veszi és kötelezi magát arra, hogy az alapítványt az alapító újabban kifejezett akaratának megfelelően kezelteti; egyúttal utasítja az egyházkerületi számvevőt, hogy ezen alapítvány alapító-leveleire a pótrendelkezés szószerinti szövegét és az elfogadási záradékot reávezesse és azokat aláírás végett az egyházkerületi elnökséghez felterjessze. 76. Néhai Laschober Mátyás, kismartoni ügyvéd, a soproni líceumban tanuló korában nyert ösztöndíjakra való hálás emlékezéssel az 1881. évtől fogva szinte évenkint adományozott kisebb-nagyobb összegeket a soproni egyházközségnek egy „Laschober Teréz, Arthur és Marianna“ néven kezelendő alapra, amely az egyházközség kimutatása szerint 1910 végéig 3314 koronára emelkedett. Igaz ugyan, hogy az alapító a presbitériumhoz intézett 1882. évi május 17-iki levele szerint „ez összegekben csak adósságtörlesztést látván, másnemű felhasználásuk ellen semmi kifogása" nem volt. De ugyanezen levélben azt az óhaját is nyilvánítja, hogy „ezen tehetségemhez képest ezentúl is szaporítandó összeg ........ új ösztöndíjalapnak használtassék fel olyképen, hogy addig, míg a soproni evang. főtanoda javára tett ezen, még j ovőben is megszaporítandó alapítványom közelebbi hivatásáról tüzetesebben intézkedném, évi kamatjai a tőkéhez csatoltassanak és kamatoztassanak.“ Mivel továbbá az alapító a soproni főiskolában élvezett jótéteményekért járó hálából küldte be adományait,
