Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911-1913
1911. július
— 46 — még pedig rendesen a líceumi igazgató útján, amiről az iskolai évi értesítők mindig hálásan megemlékeznek; mivel az egyházközség maga is e tőkét mindig „Laschober Teréz, Arthur és Marianna-féle ösztöndíj-alapítvány" címén tartotta nyilván : a soproni egyházközség bizonyára hajlandó lesz az alapító intenciója iránt való kegyeletes tiszteletből e tőkéből ösztöndíjalapítványt létesíteni. Ugyanezért az egyházkerületi pénzügyi bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti az egyházkerületi közgyűlés elé: Az egyházkerület mint a soproni főiskola fenntartója felkéri a soproni egyházközséget, hogy a „Laschober Teréz, Arthur és Marianna“ néven kezelt tőkét ösztöndíjalapítványnak nyilvánítani és erről a szabályszerű alapító-levelet kiállítani szíveskedjék. Amennyiben az egyházközség a kedvezményesekre vonatkozó feltételeket a fenntartó testülettel egyetértőig óhajtaná megállapítani, az egyházkerületi közgyűlés ez ügyben a theol. akadémia, a főgimnázium és a tanítóképzőintézet igazgatóit hatalmazza fel a fenntartó testület nevében való végérvényü nyilatkozattételre. 77. A számvevő jelenti, hogy a kőszegi felsőbb leányiskolái helyi bizottság a leányiskolái „Haubner Máté superintendens alapítványa“ kedvezményeinek odaítélése alkalmával az ő nézete szerint nem járt el pontosan az alapító levél szerint, amennyiben ennek III. a) pontja ellenére a két kedvezményestől a kedvezményi összeg és a teljes összegű rendes tartásdíj különbözetét be nem kívánta. A bizottság csak a végrendeletnek azon szavai alapján járt el, hogy „két ingyenes hely létesitessék“, de figyelmen kívül hagyta, hogy az alapító, ámbár a kedvezményesek csakis lelkészek, vagy tanítók leányai lehetnek, nem az ezek számára egyházkeríiletileg megállapított kedvezményes díjnak kétszeresét, azaz 800 koronát, hanem a teljes összegű rendes tartásdíjnak kétszeresét, vagyis évi 1200 koronát rendelt. Amikor a számvevő az alapítólevél elkészítése ügyében az alapítónak végrendeleti végrehajtójával tárgyalt és ama látszólagos ellenmondásra utalt, ebből az alapítónak azon intenciójára következtettek, hogy az ő kedvezményesei a teljes tartásdíjat fizessék, azaz, hogy a fenntartó testületnek ne kelljen reá fizetnie az ő kedvezményeseinek tartásdíjára, miképen reáfizet minden lelkész- vagy tan'tó-leány eltartási dijára. Az ugyanis alig lehetett az alapítónak szándéka, hogy alapítványával az egyházkerületre még bármi csekély terhet rójjon. A végrendeleti végrehajtóval történt megállapodásnak megfelelően készítette el a számvevő az alapító-levelet, amelyet a végrendeleti végrehajtó aláírt, az egyházkerületi közgyűlés
