Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910
1908. augusztus
5 Mely alkalommal: Az egyházmegyék és tanintézetek küldötteiből s a helybeli hívekből álló közönség, püspök ur vezetése alatt reggel 8 órakor a templomban, gyámintézeti istenitisztelet tartása végett gyülekezvén össze, az ünnepi ének elhangzása után az egyházkerületi e. főjegyző imát mondott és szent igéket olvasott, Horváth Dezső veszprémi lelkész pedig szivet-lelket megható beszédet tartott. 1. A gyámintézeti istenitisztelet végeztével 1/i órai szünet után az egyházmegyék és tanintézetek képviselői ismét a templomban gyülekezvén össze, ahol püspök ur a következő nagyszabású beszéddel nyitotta meg a közgyűlést : Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés ! Egyházkerületi rendes közgyűlésünk idején, mint egy közigazgatási év határpontján, szemlét tartunk az egyházi és iskolai téren eddig végzett s ezután reánk váró feladatok s a rendelkezésünkre álló erő felett. Hogy mily irányban, mily eredménynyel folyik a munka a lelki élet gondozásánál, mikép felelnek meg hivatásuknak létező intézményeink, mily biztató, vagy aggasztó mozzanatok merülnek fel a gyülekezetek élő hitére, az oktatás, az evang. nevelésre, egyházkerületünk anyagi helyzetére nézve : arról beszámolnak a püspök és a fontosabb hatáskörrel felruházott bizottságok jelentései. Azt nem tagadhatjuk, hogy még sok hiány, mulasztás vár pótolásra. Egyházunk nemes czélu törekvésében sokszor ütközik ama súlyos akadályba: a szegénységbe. A korszellem mindig több áldozatot követel, s ezzel szemben segélyforrásaink nem szaporodnak kellő mértékben. Másrészről több helyen mutatkoznak a csüggedés jelei, hangzik a panasz, hogy a materiális világnézet hatása alatt terjedni látszik a hitközöny. Mintha hamvadna a buzgóság tüze, s kívülről mintha az ellenfelek kezdenék kevésre becsülni a protestantizmus életerejét ! E baljelenségekre tekintve a múlt tanúságaiból merített bizalommal mondjuk, hogy látott már egyházunk zordonabb időket is, amidőn az elleneinkkel szövetkezett világi hatalom is megdöntésére tört: és az egyház, a századokon át dúlt viharok, üldözések daczára is győzelemre vitte az általa hirdetett magasztos elveket. Csüggedők, kishitüek akkor is voltak, de az egyház vivhatlan várnak bizonyult, a hivek serege „megfogyva bár, de törve nem“, győztesen állott ki minden vészt. Ma is megvan népünkben a vallásszeretet, ezt tanúsítja hűsége s azon áldozatkészsége, amelylyel az állami adót gyakran túlhaladó súlyos egyházi adóterhet is szívesen hordozza, csakhogy gyermekeinek ev. vallásos nevelést biztosíthasson, az evangéliomot hirdető templomban mutathassa be lelki áldozatát. Él reményünk, hogy az ideálizmus újra éledése, az emlékezés egyházunk siralmas és dicsőséges múltjára ismét felkelti ott is, hol elszunnyadt az
