Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910

1908. augusztus

egyházért tenni, hatni, élni-halni kész buzgóságot s mindig szükebb térre korlátolva tördeli a közönynek jegét.

Mint a gránitkő az aczél ütésére gyújtó szikrával bizonyítja a benne rejlő erőt: a szent czélu, igaz erkölcsi tartalommal biró intézményeknél a reájuk támadó ostrom csak arra szolgál, hogy újabb megnyilatkozásra hívja a keblükben ápolt isteni részt: az eszményit. A belső, külső bajokkal, veszélyekkel küzdelem az ut, amelyen az, ami szent, igaz győzelemre emelkedik : megdicsőül. Aki a Jézus életéből, evangéliomából sugárzó hitet megőrzi : hite megtartja azt. Megvagyon Írva, hogy : „az a diadal, mely e világot meggyőzi, a mi hitünk“.

A felekezeti viszonyok, fájdalom, ez idő szerint sokszor nem a testvériség szilárdulását, hanem a féltékenység, bizalmatlanság terjedését mutatják. Mintha nem volna elég baj a szocziális és nemzetiségi kérdéseknek mindinkább elmérgesülése ; most még a felekezeteknek külön ellenséges táborokkép egymással szembe állása is fenyegeti a magyar társadalmat. E jelenségek felett méltán sóhajtunk a költővel: „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól, mi szegény hazánkat“.

A viszonyoknak ily aggasztóan élesbiiléséért, ennek a nemzeti életre is gyakorolt káros hatásáért a mi egyházunk ellen nem emelhető vád. Ezen egyház az evangéliommal a szeretet nagy tanát hirdeti, a vallási meggyőződésnek tiszteletére tanít, a más egyházakkal való érintkezésben nem az ellentétes, ütköző pontokat, hanem a testvéri békés egyiittmunkálkodás feltételeit keresi.

Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy másfelől egy oly reakcziós jellegű mozgalom foglal mindinkább tért, mely a különböző vallásuak között a békesség kapcsainak meglazulását, az ellenséges indulatok háborgását vonja maga után.

Ily irányzatot kell látnunk azon pápai brevében, melynek értelmében a nem róm. kath., hanem más hitvallású lelkész által megáldott vegyes házasság konkubinátus, az ebből született gyermekek törvénytelenek volnának. Ha ez mindenütt kihirdetve az erkölcsi kényszer erejével hat az illető egyház tagjaira: eredményéül vegyes házasságoknál a családi béke feldulása, az összetartozók között a meghasonlás és a társadalmi életet is megmételyező vallási gyűlölködés várható.

A mi egyházunk ily eljárást hasonlóval nem viszonozhat. Mi hitünk fejedelmétől : Krisztustól mást tanultunk. Hivek maradunk az ő parancsához : „Valamit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek: ti is ugyanazt cselekedjétek ővelük“.

Egyúttal azonban a vallási békét veszélyeztető, bárhonnan jövő minden törekvés, rendelet ellen tiltakozunk, Jézusra hivatkozva, ki híveinek békességet ígért s első törvényül a szeretetet adta.

Tiltakozunk az evangéliom nevében, mely mindenkiben elismerteti a mennyei atya gyermekét, a tesvért, bármelyik templomban imádja az Istent; tisztelni tanítja minden egyén és család lelki békességét.