Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907

1906

7

bonyhádi nagyközség, a megye és az állam tekintélyes összegben nyilvánuló adományával egy — a közoktatás ügyét szolgáló, a hazaszeretetet ápoló, a magyarosodást folyton előbbrevivő — hatalmas tanintézetet emelhettünk, mely hivatva van : jó magyar hazafiakat nevelni, az igazi vallásosságot terjeszteni és az egyház iránti szeretetet mindenkiben felkelteni, azt folyton ébren tartani, hogy egyháza iránti kötelességéről senki meg ne feledkezzék és kitanitani arra, hogy a hazaszeretet a vallásos érzülettel ikertestvérek, egymással igen jól megférnek, sőt egymás kiegészítő részét képezik. Továbbá, hogy mindenki előbb születik magyarnak, azután lesz valamelyik egyháznak tagjává s ennélfogva e két fogalmat egymással szembeállítani sohasem szabad. Felvilágosult ember nem is teszi, csak aki egyik vagy másik irányban elfogult. E két fogalom összhangba hozatala, egyik legszebb kincse az emberi elmének. Épen most volt alkalmunk ezen összhang magasztos voltát tapasztalni. Tolnavármegyében tanintézetünk megalkotásánál, amidőn más hitfelekezethez tartozó honfitársaink is siettek a magukra önként kivetett kulturadót leróni, a mi ág. hitv. evangélikus intézetünk érdekében.

Hála a Mindenhatónak : e felekezeti elfogultság nélkül működő jótékonyság példája nem egyedül álló hazánkban.

Épen ez év folytán volt alkalmam a megboldogult br. Baldácsy által protestáns egyházaink és az unitárius testvéreknek hagyományozott értékes, alföldi birtokokat megszemlélni. Mennyi áldást osztogatnak ezek nagy jövedelmei ! mennyi szükségletet tudnak kielégíteni ! mennyi sebet segítenek bekötözni ! És körültekintő, gondos kezelés mellett értékükben folyton gyarapodnak. Az okos gazdálkodással megtakarított alaptőkék ismét ingatlan birtokba fektethetők és igy minden megterheltetés nélkül újabb vagyon szerezhető, mely azután szintén segíti jövedelmével égető bajaink orvoslását.

Br. Baldácsy fenséges példája Útmutatásul szolgál nekünk arra, miként kell cselekednünk, hogy nevünk folyton áldással legyen emlegetve és hallhatatlanná téve az utókor előtt.

Lélekemelő gondolat és boldogító tudat : mások szegénységén segíthetni és nemes törekvéseik kiviteléhez anyagi támogatással hozzájárulhatni.

Már régi óhajtásom volt e szépen kezelt, terjedelmes, riagyértékü birtoktestek megszemlélése, hogy a Baldácsy bizottsági üléseken egyházkerületem érdekeit jól képviselhessem s ne csupán a jelentések szerint legyek kénytelen igazodni.

A br. Baldácsy-féle birtokra vonatkozó emlékeim kapcsán, lehetetlen mellőznöm e birtokok derék ügyvivőjének, immár néhai Stand Lajosnak méltatását, ki az ottani viszonyokat már körülbelül 30 év óta kisérte a legnagyobb figyelemmel s nagyon életre való eszméi voltak a vagyon kezelését és szaporítását illetőleg; fájdalom, a végzet megfosztott bennünket ettől a hű, jeles munkaerőtől, kinek hosszú tapasztalata s a helyi viszonyok ismerete, csak nehezen lesz pótolható. Mélyen megdöbbentő reá gondolni, hogy ez az egészségesnek látszó, munkabíró, szorgalmas férfi, birtokszemlénk után rövid pár