Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1906
8 nap múlva szivszélhüdés következtében hirtelen elhunyt Gödöllőn, nagyszámú családja körében. Nyugodjék békével ! Jó emlékezetünk kisérje ! A mai sokigényü korszakban mindenki fél anyagi terheinek emelkedésétől, miután úgyis annyi nyomja már vállainkat, hogy majdnem le kell roskadni alatta. Nálunk annyival inkább indokolt ez a félelem, mivel a mi szeretett protestáns egyházunk is folyton áldozatokat igényel fenmaradhatása érdekében. Hű protestánsnak maradni tehát — a mai viszonyok közt — nem kis feladat. Ez okból a következőkben elmondandókat méltóztassék a főtisztetetü egyházkerületi közgyűlésnek becses figyelmére és türelmére méltatva megszívlelni : A Mindenható biztató szava igy hangzik: „Ember! segíts magadon s én is megsegítelek.“ Azt hiszem minden — vallását igazán szerető — egyén lelkének egyik főgondját képezi módját lelni annak, miként lehetne azt a vallást, melyben született, melyet ősei számtalan áldozat, küzdelem és szenvedések árán igyekeztek oltalmazni és ápolni, minél jobban felvirágoztatni és megerősiteni ? S ez a gond nagyon is indokolt, mert fájdalom ! az anyagiakért túlságosan hevülő mai korban a vallás igéinek varázsa igen könnyen megtörik a világi érdekek hatása alatt és Idvezitőnk tanának igazságai — az ő egyszerű mivoltukban — nem találják meg az utat ma a szivekhez, úgy, mint a világ élvezeteinek és ezer csábjainak elbűvölő suttogása. Amellett a mi szeretett vallásunk folytonos anyagi áldozatokat igényelve követőitől, olyan terheket ró híveire, melyeknek összegét — sok esetben — a saját legégetőbb szükségleteitől kénytelen megvonni s bizony, nagy lelki erővel kell birniok, hogy ezt a kötelességet örömmel és szívesen teljesítsék. Igaz ugyan, hogy a szülő rendesen azt a gyermekét szokta legjobban szeretni, amelyik leginkább rá van szorulva a gyengéd gondozásra és nem nélkülözheti szülői segítségét. így az anyagi támogatásra szoruló protestáns vallást is annyival jobban kellene szeretni híveinek és minden erejökből istápolni azt — mivel nem támaszkod hátik dus anyagi alapra — minél inkább a hívek áldozatkészségére van az utalva. Mégis, ez igazság daczára is, oda kellene törekednünk, hogy valami módon könnyithetnénk adózó híveink terhén ? hasonlóképen : a lelki gondozást végző papok és tanítók anyagi helyzetét is miként javíthatnánk. Itt önkénytelenül, egy már régebben felmerült eszme tűnik elém. Állítsunk fel egyházkerületünk kebelében egy tűz- és jégkár ellen biztositó szövetkezetei, mely szövetkezet minden egyházközségben bizná meg ügyeinek vezetésével az illetékes lelkészt és tanítót, kik fáradozásukért természetesen tisztességes díjazásban részesülnének a biztosító-intézet által. Az intézmény tiszta nyeresége pedig negyedrészben hivatalnokai tiszteletdijának emelésére, negyedrészben alaptőke képzésre lenne fordítandó, negyed
