Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1906
5 mosan fellépő, de még éppen nem tisztázott társadalmi felfogások karjaiba vessék. Kétségen kiviil : mindenkinek joga van a jóllét egy bizonyos fokához, egy bizonyos nagyságú vagyonhoz, de csak annyihoz, amennyit magának tisztességes munkával meg tud szerezni. Akire pedig ősei több vagyont hagytak, mint amennyit a mostani körülmények közt szerezni tudna, ne legyen irigység tárgya embertársai előtt. Nyugodjanak bele, ezen kedvező vagyoni állapot netaláni irigyei abba, hogy a kiszemelt embernek ősei annak idejében olyan érdemeket szereztek, melyeknek méltó eredménye lett vagyonuk növekedése. Igaz, vannak vagyoni emelkedések, melyek nem indokolhatók; melyekhez csak merészség és szerencse kell ; például a tőzsdei játék által elért vagyonosodás. Ennek elfajulását törvénynyel lesz szükséges megakadályozni. Az igy létrejövő vagyonból már annak keletkezésekor nagyobb mérvben vegye ki az állam a maga részét közszükségleteinek fedezésére, épen úgy, mint a fáradtsággal gyűjtött anyagi haszonból kiveszi — adó czimén. Erkölcsi befolyásunkkal azon tévhittől is óvjuk híveinket, mely szerint : a kierőszakolt munkabér-emelések jogosultak volnának. Itt egyedül a kereslet és kínálat természetes fejlődése az irányadó és kiegyenlítő. Mert a munkások sztrájkja, melylyel a tőke- és gyártulajdonosokat igyekeznek zavarba hozni, károsítani, hogy tőlük minél nagyobb munkadijat csikarhassanak ki — kétélű fegyver ! s az ilyen kétélű fegyver könnyen megsebzi a vele élőt. Az a gyakran felidézett liarcz, mely a tőke és a munkaerő közt folyik, végtelenül káros bármely birodalom, ország vagy állam fejlődésére, mert megakasztja a világversenyben sokszor a nagyon váratlanul jött munkabeszüntetés valamelyik iparág fellendülését. Ez a munkások elszegényedését vonja maga után, azáltal, hogy keresetük bizonytalanná válik. Azt pedig nagyon jól tudhatja mindenki, hogy a rövid ideig tartó magas kereset sohasem tudja a munkás költségvetését olyan állandó alapokra helyezni, mint a folytonos, bár kisebb kereset. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a munkabeszüntetés nemcsak a tőketulajdonosokra, de egyszersmind a munkásokra is veszélyes. A munkásokra azért, mert uj munkatelepek, gyárak keletkezését, felállítását kedvezőtlenül befolyásolja, a régieket pedig íizemkisebbitésre kényszeríti, tehát a keresetágak mennyiségének apasztását vonja maga után. így önként következik, hogy a folyton szaporodó munkáscsaládok tagjait a kevesebb gyár nem tudja úgy ellátni keresettel, mintha minél több gyár lehet virágzó állapotban és élénk üzemben. A munkaszünet tehát végeredményében olcsóbb munkabéreket teremt. A munkások ennélfogva épen ellenkezőjét érik el annak, mint amit akartak.
