Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900
1899
harapódzanék, szélesb körben is éreztetni fogná a családban, a társadalomban, az államban. Ezen közveszély ellen küzdeni kiváló fontos kötelességünk nekünk, az egyház szolgáinak. E végből minden kínálkozó alkalmat bölcsen fel kell használnunk, hogy ébreszszük, ápoljuk az evangélikus Öntudatot^ hogy megsértessük, éreztessük az egyházhi vekkel : nagy szó ez: én evangélikus keresztyén ember vagyok! E szóban rejlik a legnagyobb szabadság, a lelkiismereti szabadság, a legboldogilóbb ismeret, az evangéliumi tudomány a legszebb, jogok, befolyni az egyház ügyeinek intézésébe! E szóhoz fűződnek az apák nagy áldozatai, súlyos szenvedései, véres harczai ! E drága örökséget meg kell becsülnünk, érte áldozatok tói se szabad visszariadnunk. Midőn az egyházépités és egyházfennlartás ezen munkájából a magunk részét kivenni szívesen ajánlkozunk, lelkesít a gondolat, hogy első sorban egyházunk értelmisége fogja meghallgatni, megérteni szavunkat, méltányolni törekvésünket és fénylő példájával munkánk sikerét a népnél jobban biztosítani. És boldogít különösen a tudat, hogy benned, méltóságos uram, eddigelé is egyházmegyei, gyámintézeti, zsinati ténykedéseid, áldozataid állal buzgó munkatársat tisztelhettünk, boldogít a bizodalmas remény, hogy fényes szolgálataid, lángoló egyházszereteted, fáradhatatlan munkásságod, áldozatkészséged szép példája egy házépítési munkáinkban ezután is kitartásra fog bennünket buzdítani. Magunkat hitrokoni becses jóindulataidba egyházunkkal egyetemben továbbra is ajánlva, a szövetségre, melyet most az egyházkerülettel kötöttél, Isten gazdag áldását kérve, kívánjuk, az Isten tartsa meg jóakaratod mellett testi-lelki erődet sokáig. Isten éltessen! i) Nagytiszteletü Poszvék Sándor lyceumi igazgató ur üdvözlő beszéde. (A fö- és középiskolák nevében.) Méltóságos egyházkerületi felügyelő ur ! A néhány nap múlva reánk virradó magasztos ünnepnek az egész keresztény világra kiáradó fényében tükröződik egyházkerületünk jelen szép, családi ünnepének jelentősége. „Áldott legyen, a ki jött az Úrnak nevében!“ e lelkes szóval fogadták Jeruzsálem lakói az Idvezitőt, adventje, bevonulása alkalmával. „Áldott legyen, a kijött az Úrnak nevében!“ e lelkes szóval üdvözlik most Méltóságodat is azok, kikre az Úr, szép magyar hazánk hűséges dunántúli népe körében, legdrágább örökségének gondozását bízta. Szívből fakadó, meleg fohászszal kérjük mindnyájan a kegyelem atyját, mondjon maga áment azon férfiúnak hüségesküjére, kit most az egyházkormányzat élén, felügyelői működése ádventjén, méltán kö25
