Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900

1899

7. Az eskü szavainak elhangzása után, az ilykép hivatalába iktatott felügyelő, az elnöki asztal előtt áll meg, s hozzá tőtiszt, püspök a következő üdvözlő beszédet intézi :

„Méltóságos Egyházkerületi Felügyelő Ur!

Méltóságod elfogadta egyházkerületünknek a felügyelői állásra hivó szavát, tisztének hü viselésére letette az esküt. Mint elnöktárs, melegen üdvözlöm ez ünnepélyes órában, midőn elfoglalja az egyházkerületi közgyűlés világi elnökének székéi.

Ág. hitv. ev. egyházunk a szentirásban hirdetett elvnek : az egyetemes papság eszméjének megfelelően állapította meg szervezetét. Azon meggyőződést táplálja, hogy a hívek mindegyikéhez szól a bibliai intés: »Nem tudjátok-e, hogy ti az Istennek temploma vagytok és hogy az Istennek lelke lakozik bennetek?“ Az irás szavai szerint a hívek serege „választott nemzetség, királyi papság“. Mindenkit kötelező feladat, hogy a hit által közvetlen is törekedjék egyesülésre az igazság megvalósult eszményével: az üdvözítő Krisztussal. A kiben vagyon váltságunk az ő vére által, azaz bűneinknek bocsánatja.

Ezen elvek alapján ev. egyházunk a maga szervezetében mellőza kiváltságokat. Tagjait, mint testvéreket, szolgatársakat az evangeliomi ban örökölt valláserkölcsi igazságoknak az életbe átülteté.-én mind munkásságra várja s a kötelességgel együtt osztja a jogot is. Nálunk úgy az egyházi törvényhozás, mint a kormányzat közös feladat, melynek megoldásán együtt fáradoznak a lelkészek és világi tagok.

Méltóságod jól ismeri egyházunknak kötelességet s jogot együtt osztó elvét s mint a Krisztus jó vitéze, híven követte mindig az egyháznak tettre hivó szavát. Munkatérről jön, hol mint gyülekezeti, majd egyházmegyei felügyelőben, egyházkerületi gyámintézeti elnökben nemes buzgalmáról, lankadatlan tevékenységéről s áldozatkészségéről közügyeink lelkes bajnokát tanulta ismerni és tisztelni benne az élet.

A közbizalom most az egyházkerületi felügyelői állással méltóságodra még szélesb körre kiterjedő, még több gonddal, felelőséggel járó feladatot ruház.

Lelkesítse a tudat, hogy szent ügyet szolgál.

Egyházunknak a Jézus tanából merített hit- és erkölcsi igazságok szentsége, az evangeliom által hangoztatott lelki szabadság védelme, az emberi méltósággal összekapcsolt jog és felelősség érzetének ébresztése, a felvilágosodás terjesztése biztositották a létjogot. A szabadság, mely ma közkincs, a meggyőződés tisztelete, melylyel ma a társadalom tagjai egymásnak kötelességszerüen adóznak, a miveltség méltánylása, mely ma az utolsó község legszegényebb családja számára is megköveteli az iskolai nevelést: mind megosztotta a prot. egyházak sorsát, velük együtt állta ki a nehéz idők ostromát s munkásságuk nyorr án jutott az élet terén érvényesülésre.