Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900
1899
9 E drága utravalónak : a vallásnak ápolása továbbra is szent feladat, mert a hit a földi vándornak a kisértések között őrangyala, a borult jelenben szebb jövőjének záloga, a siralom völgyében Útmutatója az ég felé. A szabadság ezután is nélkülözhetetlen birtok, melyet, mint a tökéletesbülésnek feltételét őrizni kell. A társadalomnak önállóságra nevelése még tovább is folyamatban lesz. A törvénytisztelet, a kötelességhűség, a felebaráti szeretet, mint az erkölcsi élet virágai ezután is az egyházaknak hűséges gondozását igénylik. A mint e munkából az osztályrészt szentegyházunk a múltban is kivette: úgy ennek folytatásával a társadalom boldogulásán, az igazság és felebaráti szeretet uralmának emelésén közremunkálni, a népet az Istennek szivvel és élettel dicsőítésére nevelni lesz hivatása jövőre is. Mint e munkának egyik vezetője előtt, buzditólag tűnnek fel Méltóságod előtt a múltból hivatalelődjeinek emlékei. Az Ostffy, Vittnyédy, Matkovich, Káldy, Radó, Barcza, br. Podmaniczky, br. Prónay és Berzsenyi családok tagjai, kik 160 év óta viselték itt az egyházkerületi felügyelői tisztet: egyházunk szent ügyének lelkes oszlopai voltak, kik szóval s példával élesztették a hívekben az egyháziasságot, híven őrködtek autonómiánk mellett s nehéz időkben a fenyegető veszélyekkel szemben is önfeláldozásra készen védték egyházunknak igazait. A jelen békés korban kültámadások már nem háborgatnak. De azért van ellenség ma is, a ki ellen küzdeni kell. Ez a hitközöny, az önző materialismus, mely letiporja azt, mi a hivő lélek előtt szent s kigunyolja a lelkesedést az eszmékért. Ma is van akadály, mely a nemes czélok megvalósítását hátráltatja : ez az öröklött szegénység. Vannak hiányaink, a melyek pótlásra, sebeink a melyek gyógyításra várnak. Méltóságod, mint egyházkerületi felügyelő egyházi életünk mezején széles tért talál, hol a vallási czélok mellett őrködés, az iskolák, jótékony czélu intézmények érdekeinek előmozdítása : mindig meleg részvétre, lankadást nem ismerő lelkesedésre apellál s hol a kitartó nemes törekvés a közügyek bajnokának maradandó emléket biztosíthat egyházunk évkönyveiben. Méltóságod eddigi működése, élő hite biztos alapja azon reményünknek, hogy mint hü vezér mindig a hivatás tudatával fog jelen lenni egyházunk hajójának fedélzetén, példával buzdít másokat is arra, hogy kötelességüket megtegyék. Meggyőződésem, hogy a közfigyelem mindig ott találja, hol az egyház szent ügyéért tenni, hatni kell, hol e szent örökségnek : az evang. hitnek őrizése, élesztése a czél ; egyszersmind, hogy mindig azon fáradozik, hogy a más vallásuak iránti szeretet, velük a békés viszony őrizése s közelebb a két prot. egyház között levő testvériség átérzése legyen az evangeliom hatásának híveink életében nyilatkozó egyik világos bizonysága. Méltóságod mindig azokkal áll egysorban, kik előtt szép feladat azon törekvés, hogy a különböző vallásu honpolgárok a trón iránti hűségben, a hazaszeretetben, a szabadság védelmezésében,
