Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1865-1879

1877

— 3 -vonni a közügyek iránt érdeklő atyafiakat, különösen pedig- a fiatalabb nemzedéket nem szűnt meg szóval és tettel az egyház ügyei iránt való buzgó részvétre serkenteni, lelkesíteni. — S kinek is ba nem ily népszerű vezérférfiunak példája adhat egyházunk életereibe uj lüktetést; kinek, ba nem az ily tevékeny embernek munkássága élesztheti fel az ifjabb nemzedékben ama meggyőződést, nemcsak magunknak születtünk, hanem az egyház is számot tart tevé­kenységünkre és áldozatkészségünkre! Felette rövid ideig vihette ugyan, mint kerületi felügyelő, a közügyek kormányzatát, mert egy, rohamosan közbejött betegség csakhamar, hivatalának második évében, megbénította testének erejét és saját lelkének úgy, mint a kerületnek mély fájdalmára, a közügyek teréről házának falai közé zárta el őt szemeink elől : de a meddig a vezéri szerepet viselte, szilárdság, finom tapintat, mély bölcsesség és igazságszeretet jellemezte kormányzatát. Most is él lel­kemben emlékezete azon nemes igyekezetnek és buzgó elhatározásoknak, melyekkel ezelőtt tizenegy évvel velem együtt egy időben a kerület kormányzatát átvette és megkezdette; él lelkemben emlékezete azon nemes iránynak, melyet, — hogy saját székfoglaló beszédének szavaival éljek, „a vallásosság és erkölcsiség emelésében, a tudományos míveltség fejleszté­sében és a közoktatás minél szélesebb értelemben való terjesztésében“ — maga elé tűzött és ha súlyos betegség abban meg nem gátolja, bizonyára követett is volna, — lelkében mélyen meg lévén győződve a felöl, hogy csak az ifjabb nemzedék czélszerü oktatása és nevelése lehet egyedül az a varázsvessző, melynek csapásaira emelkedik uj föld és derül uj ég hazánkra, egyházunkra. — És mennyire lelkének mélyéből fakadt eme meggyőződés, fé­nyes tanúbizonyságát adta az által, hogy majdnem egy évtizedig tartó kínos szenvedései meg­béníthatták és megtörhették ugyan testének erejét ; de melegen 'érző szivéből a vallás és egy­ház iránti szeretetnek szent tüzót kioltani nem valának képesek. — Ott a kínok között is folytonosan és melegen érdeklődött, kérdezősködött egyházi és tanodái ügyeink iránt nem csak? — hanem egy, már elébb tett szép főtanodai alapítványát súlyos betegsége alatt újra tete­mesen gyarapitá. — A nemesen szenvedő lélek leszorítva a cselekvés teréről, ily áldozatban keresett és bizonyára talált is lelkének megnyugvást; igy adott nemes, buzdító példát azoknak, kiket az isteni gondviselés mások felett anyagiakban megáldott, mikép nemesebb czélokra nem áldozhatnak, mintha a tudománynak és erénynek oltárára századokra kiható áldozatokat tesznek le. így futotta meg, igy végzte be Ráció Ignácz életpályáját, mint a magánéletnek jeles embere, mint a közéletnek nemes bajnoka, mint a hazának hű fia és mint egyház­­kerületünknek bölcs kormányzója. Tisztelt gyűlés, szeretett atyámfiai ! buzduljunk fel mindnyájan nemes példáján. Hiszen az emberi szivnek, hogy nemes érzésekre és buzgó elhatározásokra gyuladjon az egyház, a haza s az emberiség szent érdekei iránt nem kell egyéb, mint egy ily nemes példa, melynek tiszteletben tartása, legbiztosabban szítja fel és táplálja a belénk oltott szent tűznek lángjait. — Ki táplálhatná ezt mibennünk inkább, mint egy Ráció Ignácznak emlékezete, azé ki áldása volt házának, áldása gyülekezetének, áldása kemenesaljának, áldása kerületünknek. Maradjon tehát közöttünk továbbra is, nemzedéktől nemzedékre emlékezete áldásban! Főt. Superintendens urnák ezen emlékbeszéde, mely úgy az elhunythoz, mint az ő emlékezetét kegyelő főpásztorhoz méltóan oly hiven ecsetelte az egyházkerületnek néhai Radó Ignácz ur iránti érzelmeit, egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetett, néhai Radó Ignácz ur neve pedig halhatatlan érdemei iránt hálaadó érzelmekkel jegyzőkönyvbe ik­­tattatni határoztatott. 3. A tavali kér. gyűlés j. k. 40-ik potnja alatt Kis Sándor urnák leköszönésével üresedésbe jött kér. világi főjegyzői hivatal betöltése ezen kér. gyűlésre lévén kitűzve; Káldy Gyula egyh. kér. világi aljegyző az egyházkerület osztatlan bizalmával, köz­­felkiáltás utján egyh. kér. világi főjegyzővé választatott, ki is, — engedve a közbizalom ezen felhívásának, midőn erejét a nála megszokott buzgósággai az egyháznak szolgálatára ajánlaná, főjegyzői hivatalát azonnal elfoglalta ; Kis Sándor leköszönt főjegyzőnek pedig az egyházkerület közügyei körül oly huzamos ideig szerzett érdemeinek elismerését jegy­zőkönyvileg megörökíteni határozta. 4. A megelőző j. k. pont szerénti választással a kér. világi aljegyzői hivatal üresedésbe jött ; melynek rendes és szabályszerű betöltése a jövő évi kér. gyűlésre tűzetvén ki, ez alkalomra világi al­jegyzőnek első napon Záborszky Gyula, másod napon Petrik Gyula; — Trsztyénszky Gyula egyh. al­jegyző betegség miatt meg nem jelenhetvén egyh. aljegyzőnek Horváth Samu téthi lelkész helyet­tesítettek.

Next

/
Thumbnails
Contents