Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879
1845
3 Hogy minden esperes e’ tárgy körül eljárása sikeréről jelentését beadni kötelességének tartsa : a’ jegyzői hivatal pedig t. Hont megyét Superintendentiánk nevében arról tudósítsa, hogy lentebb említett könyvekre nézve örömmel rendelkezett. 15. Kis Lajos udvari agens úr, a’ múlt 1844-dik esztendőben általa legfelsőbb helyen előmozdított tárgyakról, jelentését az ezen évi január elsőjén kelt levelével beadván — ez — a’ gyűlés előtt felolvastatott ’s abból tisztelt agens úr buzgó szorgalma kitűnt és ugyanazért a’ jegyzőkönyvben is tisztelő érzéssel méltányoltalik. 16. Felvétetett Zala megyének ezen 1845-dik évi nyárhó 15-kén egyházkerületünkhöz a’ végett küldött levele, hogy — ha a’ Kővágó-Őrsi evang. lelkésznek a’ most nevezett helységben bizonyos Varga Fcrencznek és Csőkor György nője Kis Médinek agyonverésével nagy vétket elkövetett személyeknek felhevült kedélyeiket csillapítani nem igyekező hanyagsága és kötelességének illyképeni elmulasztása; — az e’ végre rendelendő vizsgálatból kitűnnék; akkor az említett lelkész, Superintendentiánk feleletre vonni és megfenyíteni ne terheltessék. Ezen levél az illető espercsi megyének oily utasítással átadatni rendelletik, hogy az esperesi felügyelő és Laipczig János lelkész urak a’ dolgot megvizsgálván, ejjárásukról tudósítást tegyenek, miről is a’ megkereső n. vármegye értesíttetni fog. 17. Illés Adám egyetemes jegyző úrnak Superintendens ő Nagyságához a’ Roth-Joannaféle alapítványból a’ Soproni főtanodabéli öt ifjaknak szorgalom dijjazlatásukról szóló levele kozoltetvén Superintendens úr megkéretett, hogy ezen főjegyző úrtól az említett díjak kiosztásáról vezetett jegyzőkönyvnek ezután Superintendenliánkkal egész terjedelmében jegyzői olvasás alatt leendő közlését követelje. 18. Horváth Zsigmond Zalai esperes úr, Kővágó-Őrsön 1845-dik évi augustus 12-kéről szóló levelével és az ehhez kapcsolt hitelesített okirati kivonattal ludósilást tévén, hogy néhai N. Mczriczky József úr özvegye n. Bárány Borbála asszony f. évi jan. 4-kén kelt végrendelete első pontjának tartalma szerint, — két, — Sopronban tanuló Zalamegyei ifjaknak évenkénti dijjazására 500 \ flkat óikképpen bágy, bogy ezen segélynyújtásra a’ most említett tőkének mindenkor csak kamatja fordítassék. Egyházkerületünk ezen kegyes alapitványróli jelentést hálás örömmel vevén, e’ nemes tényt, másoknak is buzdításokra szolgálható például jegyzőkönyvileg köröztetni renddé, — a’ bejelentő esperest, és ezzel együtt az esperesi felügyelőt pedig oda utasítja, hogy — az alapitó akaratának végrehajtójánál, — vagy a’ hagyott kész pénznek, vagy az erről szóló törvényes kötelezvénynek, Superintendentiánk kezéhezi átadását eszközöljék. A’ dijázandó ifjakra továbbá azt rendeli, bogy a’ Soproni főtanoda igazgatói és tanítói, — a' Zala cgyházvidékből Sopronban tanuló jó erkölcsű ifjak közűi. a’ szegényebbséget és érdemesebbséget mindenkor tekintetbe vévén, és az illyeneket, ingyen kiadandó bizonyítványokkal ellátván a’szorgalomdíj’elnyerése végett, kerületi pénztárnok úrhoz utasítsa. Végre, az említett iskolai igazgatóság ezen alapítványról és végzésről tudósittatni rendeltetett. 19. Superintendens úr, előmutatott egy hozzá intézett méltóságos Szirmay Ádám hétszemélynök, mint a’ pesti protestáns gyámintézet ideiglenes elnökének, Dr. Székács József mint ideiglenes levéltárnoknak, és Dr. Teichengraber Lajos’ mint szinte ideiglenes titoknoknak aláírásaikkal ellátott ezen protestáns gyámintézetéhez, és ennek nyomtatásban velünk közlött alapszabályai szerint szerkeztendő fiók intézetekhez járulásra buzditó, és Pesten febr. 24-dikén 1845. kelt levelet, melly felolvastatván. Minthogy ezen felebaráti szerétéiből eredt ügy társadalmi téren keletkezett 's a’ tavalyi egyetemes gyűlés jegyzőkönyve 28-dik pontja alatt pedig magán válalkozásra bízatott és így e’ jelen kerületi gyűlés’ intézkedési körén túl esett, •— minden itteni rendelkezés nélkül gyülekezeteinknek buzgóságukban ajánltatik. 20. Felvétetett Sopron városa ágostai vallástételt követő egyházi Convcntjének folyamodása, mellyel a’ Lvceumban fenálló magyar és német Társaságot a’ Superintendentia pártolásába ajánlván azt kéri, hogy ezen egyházkerület, legfelsőbb helyeni közbenjárása által, a’ nevezett társaságoknak további épségben maradhatásukat eszközölje. Tagadhatatlan, hogy ezen érintett társaságok régóta, nevezetesen a- magyar már 55 éveken át minden politicai célt mellőzvén az iskolai pálya mellett az ifjaknak lelki kiművelődésöket a’ legbékesebb és szelídebb téren nemes buzgalmat tápláló torekedéssel elősegítették; azért a’ N. M. M. K. II. Tanács általunk alázatosan megkérettetik, hogy az említett „Társaság“ nevet viselő üdvös célú képező intézeteket, egyetemben pedig az Egyházkerületet a’ tanító intézetek körül eddig gyakorlott törvényes hatósága körében meghagyni méltóztassék. 21. A’ Soproni Lyceumbéli iskolák igazgatósága Sopronban julius 10-dikén 1845. kelt levelével az 1844-diki iskolai év második feléről szóló Öszves jegyzékeit beadván ezekből az illető példányok gróf Zay Károly főfelügyelő úrhoz, általa pedig a’ N. M. M. K. II. T anácshoz felküldetnek. 22. Cseh országi német Gabloncz városi hilsorsosink templomot építvén, segélyért folyamodnak: mire nézve felszólittatnak esperesi megyéink, hogy a’ könyörgőket adakozásaikkal vigasztalni szíveskedjenek. 23. Ezen 1845. április 2. Sopronban tartott, — előbb kis, — utóbb pedig közgyűléssé alakított gyűlés’ jegyzőkönyve bemutaltatván, felolvastatott a’ Tolnai esperességnek az említett gyűlés átváltoztatására nézve tett ellenmondása, mellynck következtében elhatároztatott, hogy ennekutárina kis-gyűlés magát nagy-gyűlésére ne alakíthassa. 24. Felolvastatván a’ N. M. M. K. II. Tanácsnak 1844-ki Sz.-Jakab hava 9-kén 25,539. szám alatt kelt, Somogy vármegyéhez bocsátott intézvénye, mellyben a’ Helvet vallást tartó egyházkerületi lelkipásztoroknak és tanítóknak az iránti kérelme, hogy ezentúl a’ papi és iskolatanilói fizetések ezüst pénzben adassanak, azon hivatalnál fogva, mellyet viselnek, annál inkább méltányosnak mondatik, mivel ők jelenleg azon tartási ellátást nem kapják, melly részükre ezüst pénzben 1799-dik esztendő előtt úgy is elég szűkén s/abatott ki, és igy mostani papiros pénzre szállított csekély járandóságaikkal nem élhetnének, de különben is több Ilelvetiai vallású községek az 1799-dik esztendő előtt kiszabott fizetésüket ezüst pénzben fizetni nem annyira tehetetlenségből, mint inkább nem akarás és megátalkodottságból vonakodnak : — ’s azért a’ fentisztelt megye t. Karainak és Rendéinek meghagyatik, hogy megyéjekben Helvet vallású községeket, a’ mennyiben tehetségük megengedné, a’ lelkipásztori és tanítói fizetéseket az 1799-dik esztendőben megállapított szabály szerint ezüst pénzbeni megadására törvényes módokkal is kötelezzék. E’ dunántúli evangélikus egyházkerület, noha lelkipásztorainak és iskolatanitóinak sanyarú szegénységgel küzdő helyzetét igen elevenen érzi, — azon enyhitni fölötte nagyon szeretne, — ’s e’ tekintetben a’ N. Méltóságú kormányszéknek kegyes hajlamát, melly szerint ő is e’ bajon segíteni kívánna, mély hódolattal tiszteli; mindazáltal egyházi férfiainak cgyátaljában nem tanácsolhatja, hogy sorsuk megorvoslásál akár minémű erőtetés utján keressék. A’ Krisztus cvangelioma sáfárinak minden hatása egyedül a’ köztök és híveik közötti kölcsönös szeretet, bizodalom és egyetértés alapján épül, ezen alapnak szilárdítása pedig az egyháziak részéről csak hivatalbéli 1*
