Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879

1860

Ezen indítvány közlelkesedéssel fogadtatván, az ünnepély leírása következőleg igtatlalik jegyzőkönyvbe: „Augustus 21-dike a szeretet és tisztelet örömünnepe volt; a szeretet és tiszteleté azon férfiú iránt, ki hűségét hitelveihez, ragaszkodását a protestáns egyház jogaihoz s lelkiatyai szeretetét azon háromezernyi híveihez, kik között 18 évet élt örömben és fájdalomban, szenvedésekkel pecsételé meg. Az édes viszontlátás örömünnepe volt e nap ; hisz a férfiú, kit mig győri hívei között élt, a köztisztelet és szeretet környezett, s kinek lelkipásztorkodása alatt a rendíthetlen egyetértés és testvéri szeretet oly virágzóvá tették az egyházat, 12 évi fájdalmas távoliét után, most ölelheté először ismét szerető karjai közé híveit, s oszthatá kenetteljes áldását reájuk azon szent helyen, hová öt ez előtt 30 évvel a közbizalom helyezé, s honnan öt a közbejött politikai viszonyok fájdalmas következményei távolították el. Ez ünnep nem csak egyes községé, de közös volt az, az egész dunántúli ág. egyházkerülettel, sőt közös mindazokkal — habár más vallás hívei is — kik az ünnepelt férfiul ft. Haubner Máté superintendenst közelebbrül ismerék, s kik hozzá a való érdemekbül fejlett s épen azért soha el nem ro’sdásodható láncza a szeretet és tiszteletnek csatol. Megszűnt ez ünnepen a vallás és osztály különbség, s a dunántúli kerület közönsége nem ismert távolságot, seregesen gyűlt össze távol vidékekről részint azért, hogy tisztelettel hajoljon meg az ősz föpásztor előtt, részint pedig, hogy tanúja legyen a fényes egyházi ünnepélynek. — A jelelt napon délutáni 3 órakor az evang. egyház előtti nagy térséget, honnan az egyházközségi küldöttség ft. superintendens ur elé volt indulandó, lovas bandérium, a diszfogatok, és sűrű nép tömeg foglaló el, mig a város lelkes ifjai közül 50-en disz magyar ruhába öltözötten az egyház épületének föbejárása előtt sorfalat képezének, mely a tisztelgésen kívül, a szabad közlekedés és rend felett is őrködött. Négy órakor indult meg a küldöttség, a lovas bandérium, gr. Viczay Héder, gr. Batthyány Géza, gr. Zichy Otto s több föurak, tekintélyesb földbirtokosok, városi lakosok mintegy 150- re menő diszfogataitul kísértetve.

Megérkezvén a küldöttség a bécsi országúton a város határához , rövid várakozás után, megérkezett az ünnepelt férfiú is, kit Gyapay Győző bezi kalh. földbirtokos hozott, maga fogatán, maga hajtván lovait. Találkozván megálltak a számos kísérettel érkezők; a nép örömriadással idvezli őket , s a győri gyülekezet küldöttségének szónoka a nép ezreinek érzelmét tolmácsolva idvezli a szeretett föpásztort, Erre superintendens ur, rövid érzékeny szavakban válaszolt, melyre szűnni alig akaró éljenek közt, s a föurak bemutatása után, helyei foglalván a küldöttség vezetője ftdö ur mellett, a menet ismét elindult. A nép, mely e napon tanúsította, hogy a tisztelet és szeretet nyilvánításánál, — midőn az őszinte kebelből ered — a rendet önnmaga is fenn tudja tartani: az országúton úgy, mint az újvárosi föutczán végig kétfelül sort képezett, s folytonos éljenzésekkel, és koszorúk hajigálásával nyilvánította szeretetét a föpásztor eránt. Elragadó volt látni, miként számosán a népbiil neveiket emlegették, hogy ez által tudtul adják, miként a szeretett föpásztort egykori lelkészüket soha el nem felejtették.