Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879

1860

3

Számosán voltak, kik nem gondolva a lovak és kocsi által okozható bajjal, a kocsihoz tolakodtak, s I boldogoknak érezték magukat, ha az ősz férfiúnak kezét csókolhatták.

így szereti a nép azt, a ki szeretetét megérdemelni tudja.

Az egyház épület elé érve, a bandérium tisztelet állást vett; a fogat megáll s Ieszálva kocsijárul az egyház ősz bajnoka, azon 50 ifjú által képzett sorfal közt, mely fegyver nélkül is képes volt a legszebb rendet föntartani, méltóságteljes léptekkel, a múlt édes-bús emlékei közt ért az épületbe, azon szent épületbe, melynek ajtai 12 évig nem tárulhattak föl előtte, s hol most a gyülekezeti felügyelő úrral élén, ismét egy más küldöttség fogadta, mely alkalommal helybeli lelkész Hor- || váth Sándor ur által érzékeny szavakkal idvezelletett.

Nem volt szem, mely ne könnyezett volna, midőn : a föpásztor az idvezletre folyton omló könnyek közt |j válaszolta, hogy az elfogódás okozta hallgatás, sokszor I hivebb tolmácsa az érzelmeknek, mint a legékesebb j szónoklat ; — ö szólni nem tud. Ez igazán szivbül jött őszinte nyilatkozatra ismét harsogó éljenek törtek ki, | miközben a föpásztor, a számára készen tartott szobába jj vonult.

Ez alatt megnyíltak a szentegyház ajtai, s néhány j perez alatt megtölt a templom , s kik he nem férének, a templomot állták körül.

Rövid idő alatt megérkezett isten felszentelt szolgája , hogy azon oltárnál elmélkedjék multjárul s adjon | számot híveinek lávolléle alatti életérül, melynél ez I előtt 30 évvel lépett frigyre a győri ág. ev. egyházközséggel , ugyan olt adván hálát a mindenhatónak, hogy az uralkodó Felségnek szivét oda hajlította, hogy 1 a protestáns egyházat autonom jogaiba visszahelyezé, s ö 12 évi távoliét után ismét imádkozhatik azon helyen, melyhez oly szent emlékek kötik.

A szent beszédet megelőzőleg, az itteni dalárda által „Erős várunk a mi Istenünk“ énekeltetett; — az ima után pedig ugyancsak a dalárda Beethoven egyik jelesebb templom-énekét zengé el.

így fogadta a dunántúli egyházkerület szeretett főpásztorát, igy a győri gyülekezet nemcsak a föpásztort, hanem felejthetetlen emlékű volt lelkészét is.

Nemcsak egyházi ünnepély volt ez, hanem az emberiség ünnepe is, melyen a felekezeteket elválasztó közfal eltűnt, s egyesültünk a szereletben

3. Folyó évi Máj. 31. tartatott e. k. gyűlés jegyzőkönyvének 3-dik pontja folytán az egyházkerületi felügyelőre, — továbbá a világi aljegyzőre beérkezett választó szavazatok felbontására választmányok kinevezése szükségeltetvén.

A felügyelői szavazatokra nézve : Kirchknopf Mátyás esperes és Hrabovszky János e. m. felügyelő urak elnökletével, Schneicker Jakab és Kis Sándor urak ; az aljegyzői szavazatokra nézve pedig Lajpczig János esperes és Vidos Dániel urak elnökletével, Porigrácz Fermiez és Ostífy Pál urak, kiküldetnek. Jelentésük még e gyűlésen beváratván.

4. Superintendens ur nevezetesebb hivatalos eljárásaiul, az 1860. évi Jun. 1—töl Aug. 22-kig szóló jelentését beadván.

1*