A „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius-Artner Karolina egyesített alapítvány” alapító-levele. Budapest 1941.

— 28 — II. melléklet. Jegyzőkönyv jelvétetett a Budapesti Deáktéri Ágostai Hitvallású Evangélikus Testvér egyházak GlosiusArtner Karolina-féle alapítványi bizottságnak 1940. évi október hó 18-án délután fél 6 órakor tartott üléséről. Jelen vannak: Becht Albert közös egyházi gondnok, bizottsági elnök, Broschkó G. Adolf, Majba Vilmos, Kemény Lajos, dr. Tomcsányi Vilmos Pál, Konkoly Elemér, Füzesy István, dr. Hittrich Ödön, dr. Renk Ernő, Szalágyi Egyed, dr. Scholtz Géza, Kesztler László bizottsági tagok és dr. Bendl Alajos főjegyző, jegyzőkönyvvezető. Becht Albert elnök megnyitja az ülést, üdvözli a megjelenteket és felkéri dr. Bendl Alajos főjegyzőt, hogy az alapító végrendelet értelmében az alapítvány céljának megváltoztatása tárgyában tegyen előterjesztést. Dr. Bendl Alajos főjegyző hivatkozva az 1940. évi március hó 5-én tartott bizottsági ülés jegyzőkönyvében foglalt utasításra, bejelenti, hogy a szükséges intézkedések megtétettek; mielőtt azonban indítványát előterjesztené, röviden ismerteti a Glosius Sámuel és Dániel, valamint a Glosius-Artner Karolina-féle alapítványok történetét és sorsát. Történelmi előzmények. Az 1838-ban elhunyt Glosius Dániel, aki a Pesti Evangélikus Egyház első felügyelőjének fia volt, végrendeletében a vagyonának V20 részét a pesti magyarnémet evangélikus egyház helyi konventjének felügyelete alatt létesítendő „Glosius Sámuel és Dániel alapítvány"-ra hagyta azzal a rendeltetéssel, hogy annak jövedelmeiből olyan szegénysorsú evangélikus tanulók, főleg teológusok támogattassanak két-két éven át évi 105 o. é. forintnyi ösztöndíjjal, akik külföldi főiskolákon folytatják tanulmányaikat, ott filozófiát is tanulnak és a magyar nyelvet is bírják. Vagyonának V40 részét ugyancsak a pesti evangélikus egyházra hagyta egy segédlelkész segélyezésére azzal a feltétellel, hogy évenként két prédikációt tartson, az egyiket az uraknak a cselédekkel szembeni, a másikat az embereknek az állatokkal szembeni kötelességeiről. Az örökhagyó vagyona azonban a végrendelet rendelkezése értelmében feleségének, Glosius-Artner Karolinának birtokában maradt egészen ennek haláláig-