Kovács Sándor: A magyar evang. egyházi alkotmány jellegzetes vonásai (Budapest, 1937)

12 kiváló tekintélyű s nagyhatalmú zászlós úr, olygarcha mágnás védelme alatt gyűltek össze és tanácskoztak a reformációnak a család birtokain pásztorkodó hívei, vagy valamely katholikus püspöki megyének a reformációhoz csatlakozott papjai, tehát részint a földesúri jog, részint a régi egyházi kötelék alapján. A nemzeti fejedelmek alatt álló Erdélyben, ahol a szervezkedést a Habsburg-ház nem gátolhatta, hamarább megindult az új alakulás folyamata. A szászok már 1557-ben választottak superintendenst (Hebler Mátyást); példájukat követték a magyar lutheránusok és a kálvinisták is. Mivel számuk megfogyott, a magyar evangélikusok később nem választottak külön püspököt, hanem két részre szakadva, az egyik nyelvi jogai fenntartásával a szász püspök, a másik rész hitvallási önállóságának megóvásával a ref. püspök joghatóságát fogadta el. Ez így maradt a XIX. század végéig, amikor önálló magyar evang. esperesség alakult. Az anyaországi superintendentiák későbben alakultak meg a kath. püspöki joghatóság és canonica visitatiok elhárítása végett. Hatóságuk azonban nem állami törvényen vagy királyi jóváhagyáson alapult, hanem a gyülekezetek és világiak elismerésén, tehát inkább etikai, mint jogszabályadta alapon. Törvényes jogú egyházkerületek csupán az 1607/08. évi vallásügyi törvények után a zsolnai zsinaton (1610) alakultak, később a szepesváraljai zsinaton (1614), amelyeknek kánonait a nádor, mint a király alkotmányos jogú helyettese, megerősítette. A kerületek beosztását egészen III. Károly koráig, az egyház önkormányzati joga alapján maga végezte; a Carolina Resolutio (1734) óta kir. engedély és utasítás szabta meg a kerületek számát, —viszont az 1891—94. évi zsinat újra visszaállította a régi alkotmányos rendet. Az egyházkerületek voltak a XIX. századig a legmagasabb· fokú egyházi közületek. Számuk változott, de az üldözések következtében inkább apadt a gyülekezetek száma szerint;. 1734 óta a szám állandó, csak a határok módosultak. Az egyházkerületek szervezésében főérdek volt az evang. egyház függetlenítése a kat. püspöki joghatóság alól és az evangeliumi szellemű lelkésznevelésnek biztosítása. Amíg teljes jogérvénnyel felruházott püspökeink nem voltak, lelkészeinket Németországban avatták fel, főkép Wittembergben, amelynek egyetemét a magyar evang. egyház mindvégig a reformáció anyafészkének