Kovács Sándor: A magyar evang. egyházi alkotmány jellegzetes vonásai (Budapest, 1937)

π teknek a mult hagyományaiból eredő, de a népelemek különbözőségéhez idomuló külön vallási élete és jelleme megmaradt. Sok helyütt a régebbi századokból való városi gyülekezetek külön esperességbe tömörültek (a felvidéken, Szepességen és a Dunántúl is). Az egyházmegye (esperesség, senioratus, ephoratus, fraternitas) már megvolt a XVI. században s a régi kath. fraternitásokból alakult át a reformáció elveit őrző és szolgáló intézménnyé. Itt is elsősorban a hitvallási és kultuszreform jelentkezett, amelynek természetes következménye volt a jogi szervezet, eleinte a tagok szövegezetlen, de egyértelmű akarata, (consensus), később gonddal készült jogszabályok alapján. A legrégibb ilynémű rendszabály a murányi fraternitásé 1578 tájáról, amelyet még a század elmulta előtt átdolgoztak és életbe léptettek. Az esperességet ekkor még tisztára az egyházi rend, a lelkészi kar alkotta a világi elem teljes kizárásával. Élén az esperes állt, majdnem olyan hatalommal, mint a lelkész a gyülekezetben ; később consistorium alakult mellette tanácsadó testületként, utóbb a fegyelmezés és házassági bíráskodás jogával. Az esperesség ellenőrizte a lekészek, tanítók, gyülekezetek hitvallásbeli hűségét. A lelkész felett nem a világi hatóság, hanem az esperesség, illetőleg esperes ítél; viszont a világi embert, ha a lelkész ellen vétett, a világi bíróság előtt kell vádolni; ha elégtételt nem kapna, az ügy a superintendens elé terjesztendő. Az esperesség a kebelébe tartozó lelkészt szükség esetén a földesúrral szemben is megvédte. A lelkészek befogadásuk alkalmával aláírták a fraternitás hitvallását és alapszabályait {statutumok). Lelkészül a gyülezetek csakis az esperesajánlotta egyént választhatták meg, néha az esperes egyszerűen kinevezte az alkalmasnak látszó lelkészt. Az egyházkerület (superintendentia) alakulása kapcsolatos a zsinattartással. Az első zsinatok tisztára hitvallásalkotó zsinatok, amelyek evangelikus voltukat vagy saját külön hitvallásukkal, vagy az ágostai hitvalláshoz való csatlakozással bizonyítják. Jogszabályalkotásra, egyházkormányzati reformra nincsen akkor még szükség, mert még derengett a lelkekben a remény, hogy a vallási reform egyházszakadás nélkül is létesülhet. A legrégibb zsinat, aminek kánonait ismerjük, az erdődi zsinat (1545). A zsinattartás és kerületalkotás két alapon történt. Vagy egy