Utasítás a vallásosságnak és az evangélikus öntudatnak az állami tanterv keretében az evangélikus középfokú iskolákban való ápolására. Mezőtúr 1927.

— lovaló gyakori érintkezésben módot keres arra, hogy a vallásos és egyházias szellem ápolásában tanártársai munkáját támogassa. Az összes rendkívüli tárgyak tanárai szintén beilleszkednek az eddig jelzett cél érdekében való harmonikus együttmunkálkodásba. * Az utasítások eddigi szakaszai a fiuközépiskolák tantervének figyelembevételével Írattak meg, de vonatkoznak a maguk lényegében mindenfajta középfokú leányiskolákra, köztük a Veres Pálné intézetre és a polgári leányiskolákra is. Ezekben különös gonddal tüntetik fel a tanárok, a magyar evangélikus nagy asszonyok (Nádasdy Tamásné, Török Bálintné, RóthTeleki Johanna grófné, Veres Pálné, Papváryné) és a református nagyasszonyok (Károlyi Zsuzsánna, Lórántffy Zsuzsánna) példáin, milyen léleknek kell lakoznia a müveit evangélikus nőben. * Az evangélikus tanító és tanítónőképző intézetekben az általános műveltséget adó tárgyakban is még fokozottabb mértékben kell érvényesülnie a vallásos érzésnek és az evangélikus, illetőleg protestáns öntudatnak : hiszen növendékeik legnagyobb része mint kántor, kántortanító, egyházi jellegű iskolák munkása és mint hitoktató, a lelkészek munkatársa lesz. * A paedagógiai és didaktikai szaktárgyak oktatója és a gyakorló iskola vezetője mindig arra utal, hogy a nevelés főcélja a léleknek elvezetése a tökéletesség felé, az Istenhez való hasonlóság lehető megközelítésére — és hogy a tanító követendő, bár utolérhetetlen eszményképe Jézus Krisztus. * A paedagógia történetének tanára feltünteti a nagy . evangélikus és református paedagógusok világraszóló jelentőségét Lutheren és Melanchtonon, a magister Germaniaen kezdve, Sturmon, Trotzendorfon, Pestalozzin át napjainkig. Hazánk iskolaügyének fejlődésében megmutatja a két protestáns egyháznak, mint „tanítóegyházak"-nak végtelen nagy jelentőségét. A nagy evan-