Utasítás a vallásosságnak és az evangélikus öntudatnak az állami tanterv keretében az evangélikus középfokú iskolákban való ápolására. Mezőtúr 1927.

— 11 — gélikus (Bél Mátyás, Péterfi Sándor, Schédius Lajos, Hunfalvy Pál, Böhm Károly) és református (Apáczai Csere János, Páriz-Pápai Ferenc) magyar paedagógusok működését szeretetteljes gonddal méltatja. A középfokú iskolák, tehát a tanító és tanítónőképző intézetek igazgatója is azon van tapintatos fellépéssel, szeretetteljes buzdítással, ha kell hivatalos tekintélyével, de mindenek fölött élő példájával, hogy az eddig jelzett szellemben az egész tanárkar teljes harmóniában, egy cél felé törekedjék. Tanártársait igyekszik belevonni az egyházi élet eleven közösségébe. Viszont az illetékes tényezőkot meggyőzni igyekszik arról, mennyire az egyház érdekében cselekesznek, ha a tanároknak módot adnak arra, hogy tisztek, megbízások vállalása, az önkormányzati testületek munkájában való részvétel utján a lehető legszorosabb kapcsolatba jussanak egyházukkal. * Az iskolák mindenfoku egyházi hatóságai, melyek jogosítva vannak az iskolák kormányzására, munkájuk ellenőrzésére, a tanítást és az iskolakormányzást vezérlő elvek megállapítására — mind azon vannak személyesen és kiküldött szakemberek utján gyakorolt irányításukkal is, hogy az iskola, soha szem elől nem tévesztendő hazafias feladata mellett, megfeleljen valláserkölcsi és egyházi hivatásának is — hogy azzá legyen, amivé Luther és Melanchton szentelték : az egyház veteményes kertjévé. Az 1926-iki egyetemes gyűlés határozatából, mint kötelező erejű utasítás közzététetik. Budapest, 1927. év január havában. Báró Radvánszky Albert s. k. egyetemes egyházi ós iskolai felügyelő. Dr. Mágócsy Dietz Sándor s. k. az egyetemes tanügyi bizottság elnöke. Dr. Szigethy Lajos s. k. az egyetemes tanügyi bizottság előadó jegyzője.