Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

Bevezetés

2 is mondhatjuk, hogy az érzelemnek éppen úgy megvannak a maga igazságai, mint az értelemnek. Ez érzelmi igazságokban nyilatkozik meg a léleknek végtelensége és gazdagsága. A hol a figyelő, kutató, következtető s közvetlen észbeli meggyőződéssel igazságokat felderítő emberi értelem megáll, a tudásvágytól s érzelmei által természeténél fogva ösztönzött embernek korlátokat nem tűrő lelke az igazság utáni vágyódásában a végtelenbe szárnyal: a hitnek adja át magát.

1 Ezzel az őt környező világ tárgyairól, tüneményeiről, törvényeiről s ezekhez való viszonyáról — közvetlenül az értelem által — megismert igazságokat kiegészíti az értelemmel közvetlenül be nem látható, ú. n. érzelmi igazságokkal, mint a milyen pl. Istenről való hitünk. Hogy az emberi lélek — mert a hit a lelki életnek egyik mozzanata — mennyiben, milyen alakban s mennyire tisztán fogadja be az ilyen érzelmi igazságokat, e tekintetben a történelmi és néprajzi tudomány

2 térben és időben számtalan fokozatot tüntet fel. 1 „Magával az emberrel együtt adatott a vallásos szükség, Istennek keresése... Isten az embernek legbensőbb törekvése és vágyakozása, az ő legmagasabb törekvése. Az embernek törekednie kell. Az élet törekvés. A ki nem törekszik, megszűnt élni... az ember a végtelenre törekszik. A végtelen pedig csak Istenben jut valóságra..." (Luthardt Κ. E.) 3 Délafrika és Kalifornia őslakóinál, a kiket csak inkább némileg nagyobb mechanikai ügyesség külömböztet meg az állattól, a shamanismus legdurvább kezdete már kimutatható. Nyelvüknek nincs szava a lélek és istenség megjelölésére, de mégis van bizonyos homályos képzetük a véges ember életére kiható emberfeletti erőkről, melynek áldásairól tudatuk nincsen, de félelmetes és irtózatos hatalmukban hisznek. Az ausztráliai és délamerikai indiánok hite valamivel már tisztultabb; sejtik, hogy függenek egy felettök álló hatalomtól, de függésérzetük csak remegéssel képes őket eltölteni. A lappok, tunguzok, osztiákok, a grönlandiak, eszkimók stb. titkos szellemek befolyása alatt állónak hiszik a természetet s az emberi életet. Az afrikai néger törzsek mindnyájan elismernek egy legfőbb lényt, mint minden dolgok teremtőjét, bár némelyeknél a „jó" szellemek, a teremtő Isten képzete háttérbe szorul a sokkal hatalmasabb „rossz" szellemek mellett. A durva természetimádásnak kevésbbé hódoló északamerikai vörösbőrű indiánoknál pedig szintén az „élet uráról", az „élet adójáról" való öntudatos képzet alkotja a hitnek központját. A számtalan sok természeti állapotban levő néptörzs s még kevésbbé az ú. n. természetfeletti vallást követő népek hitéletének megannyi fokozatairól részletesebben szólni: nem tartozhatik jelen mű keretébe. Csupán a szellemi élet legalacsonyabb fokán álló népek hitéletére kívántunk reámutatni, annak bizonyításaképen, hogy a hitre való fogékonyságunk őseredeti, velünk született képesség.