Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

Előszó

II resen feldolgozni a magyar evangelikus egyház jogát a végből, hogy a munkafelosztásnak ezt a módját követve mások is, az arra hivatott jeleseknek módjában álljon a hazai összes bevett egyházak jogát részleteiben is megismerni s a bennük megnyilvánuló eszmei közösségből kiindulva, egységes rendszerbe foglalni. Művem megírására indíttatva éreztem magamat azért is, mert az érvényes magyar evangelikus egyházjog teljes anyaga — eltekintve Hörk Józsefnek pusztán a jogforrásokat összefoglaló, de így is becses szolgálatot tett „Magyar protestáns egyházjog"-ától — másfél évtized óta tudományos alapon s módszer szerint irodalmunkban feldolgozást nem nyert; Csecsetka Sámuelnek „Magyarhoni evangelikus egyházjogtan "-a és Kovács Albertnek a magyar protestáns egyház jogi viszonyaira különös tekintettel irt „Egyházjogtan"-a az ág. hitv. evangélikusok és az evang. reformátusok 1891 — 94-iki budapesti zsinatát, nemkülömben az egyházpolitikai törvényeket megelőző időben jelenvén meg. Azt sem hallgathatom el, hogy kedves kötelességemmé tette művem megírását a magyar evangelikus egyház iránti hálaérzetem, a mely egyház — ma már egyetlen jogi főiskoláján — tíz évvel ezelőtt az egyházjog és jogtörténet tanszékére hívott meg s az önkormányzati igazgatás valamennyi fokozatán számtalanszor bizalmával tisztelt meg. Éppen az egyházkormányzat gyakorlati mezején tapasztaltam azt, hogy a joganyag szétszórt volta miatt azok is, a kik az evang. egyház kormányzatában jelentős helyet foglalnak el, olykor a legnagyobb nehézségekkel küzdenek, s viszont az ú. n. világi elem fokozódó közönyösségének egyik okát abban véltem felfedezni, hogy az egyház alkotmányának és közigazgatásának szövevényeiben útbaigazító vezérfonaluk nincsen. Mert a környező életviszonyok hatása alól a puritán egy-