Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

Előszó

III szerűségű protestáns egyházak sem vonhatták ki magukat s önmagában is tekintélyes anyagot felölelő zsinati törvényeik mellett légióra megy az önkormányzati testületek szabályrendeleteinek száma. Ha mindehhez hozzáveszszük azt is, hogy a magyar állam törvényhozása— jóllehet az állam és egyház tárgyi hatáskörének szétválasztásán nyugvó egyházpolitikai rendszert követve — hovatovább méltányolja a történelmi múltú hazai egyházak közérdekű tevékenységét s ebből kifolyólag mindinkább fokozódó s bensőségében növekvő jogviszonyba lép velők: azt hiszem, jeleztük azt is, hogy a bevett egyházak joga ma már a magyar államjog s főként a közigazgatási jog felette fontos részéül tekinthető. Művem rendszerét illetőleg, különösen pedig a joganyag beosztását tekintve, a mű gyakorlati használhatóságára is súlyt helyezni igyekeztem. Innen van, hogy a három részre osztott első könyv ben az alkotmánytörténetet, jogforrásokat s az egyház és állam, valamint a felekezetek közötti viszonyt tárgyalom; a második könyv ben pedig — a zsinati törvény beosztását követve — az evangelikus egyház alkotmányát és közigazgatását öt részben dolgoztam fel. Jól tudom, hogy minden jogosult igényt — odaadó igyekezetem daczára sem — elégíthettem ki. Szolgáljon azonban mentségemül a feladat nehézsége s az a körülmény, hogy külföldi s hazai irodalomra alig-alig támaszkodhatván, legnagyobb részben az eredeti kútfőkből, nehezen hozzáférhető levéltárakból s jegyzőkönyvekből kellett az anyagot merítenem. Mindezeknél fogva -- legbecsesebb jutalom gyanánt — olvasóim szíves érdeklődését s a szakférfiak jóakaratú bírálatát kérem. Eperjes, 1906. november hó. DR. MIKLER KÁROLY.