Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

Előszó

ELŐSZÓ. Az egyházjog tudományos irodalmi művelése — szemben a jog- és államtudományok többi ágazataival — a legújabb időkig hazánkban kellő felkarolásra és méltatásra nem talált. Alig néhány éve mindössze, hogy a régen letűnt századok óriási arányú tudományágazatával, az egyházjoggal, ismét — de egészen új és megnemesült világnézlet álláspontjára helyezkedve — foglalkozik néhány kiváló tudósunk. Újnak és megnemesültnek tartjuk ezt az irányt, mert a mult idők irodalmi termékeire visszatekintve, örömmel nyughatik meg az emberszeretettől áthatott lélek azon a magasztos jelenségen, hogy a legújabbkori tudományos magyar egyházjogi irók közös alapokat keresnek a vallásfelekezeti szempontból legpoliglottabb nemzetek egyházjogrendszereiben is és — megtalálják azokat. Hogy helyes nyomokon haladnak, azt a magyar állam újabbkori egyházpolitikája is fényesen igazolja. Hiszen alig egy évtized leforgása alatt egyre-másra dőltek le azok a válaszfalak, a melyek a magyar társadalomnak tulajdonképen nyolcz bevett vallásfelekezete között annyi keserűségnek s testvérhareznak okozói voltak. Nehogy azonban ezek után művemnek puszta czíme a logikai következetlenség vádját hárítsa reám, sietek kijelenteni, hogy bár csupán egy, történelmi múltú hazai bevett egyház jogrendszerének feldolgozására vállalkoztam, szemem előtt mégis minden pillanatban ama czél lebegett: történelmi alapon kifejteni s rendsze-