Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-01-30 / 1. szám
2 legyünk. A mai kor jelszava, a bűnöst nem , büntetni, hanem nevelni kell, s a börtönök lassacskán nevelő intézetekké alakíttatnak át. j S ezalatt nálunk a legfényesebb muittal biró ' tanintézetek büntető intézetekké változnak. Nem védem én azokat a kizárt tanulókat, de nincs mentség a tanári kar számára sem ott, a hol nem egy eltévedt legénykéről, hanem az intézet elzülléséről van szó. Tehát az eperjesi theol. intézetet is a pánszlávizmus nyavalyája töri. Mikor fog már egyházunk ezen betegségéből kigyógyulni? A többi vallásfelekezetek ezt a bajt nem ismerik, mert ők nem politizálnak az egyházban, hanem imádkoznak. Mi azonban kezdünk nem imádkozni, hanem pánszlávokat hajszolunk minden bokorban. Ez is az, az is az, mindenki az! Egyházunk józanabb elemei már nem is ( veszik komolyan az ilyen jelenségeket, és a $ legtöbbször nem az a gyanús, a kit ilyen vád -ér, hanem az, a ki ilyen váddal fellép. S ha ez az eszeveszett politika tovább is fog tartani, oda fogunk jutni, hogy egyházunkban nem is \ fogjuk tisztességes embernek tartani azt, a j kinek soha pánszláv hire nem volt. S abbén ; tudom az „Ev. Egyh. és Iskola*1 is egyetért j velem. Száz példával tudnám ezen állításomat bizonyítani, de elég lesz ez az egy is. Képviselő korában Veres József orosházi papot, egyik képviselőtársa pánszlávnak bé- lyegezte. Veres rögtön tiltakozott a vád ellen, előadva, hogy ő magyar születésű, magyar egyház papja, tótul nem is tud. A válasz az lett: lutheránus, tehát pánszláv, hiábavaló min- J den védekezés és tiltakozás. Tehát Veres József ; ma is pánszláv, és mindig az marad azok előtt, a kik őt az ország legelső gyülekezeté- $ ben, a képviselőházban megvádolták. Ilyen az \ a lutheránus pánszlávizmus, ilyenek azok a lutheránus pánszlávok, mint ez az egy, a kit itt bemutattam. Azzal a különbséggel, hogy némelyek közülök tudnak tótul is, ámbár a mint láttuk, ez nem lényeges kellék, mert az Eperjesen kizártak között egy tanuló szintén nem tud tótul. A fő, hogy lutheránus, s ha pap vagy theologus, annál inkább! Az eperjesi dolgoknak azonban nem szabad ; véget érniök ezen statariális Ítélettel. Mert azzal nem lesz segítve a bajon, ha az idén elcsapjuk az intézet egyik felét, a jövő évben a másik felét, mert igy hamar eljő az idő, a midőn látni fogjuk, hogy már nincs kit kicsapnunk, hogy mindent elpusztítottunk ma- ; gunk körül. A közel múltban azt hiszem, az eperjesi tanárok egyike volt az, a ki az ev. papságot nyilvánosan és általánosságban a legsúlyosabb vádakkal illette. És ime, a mig más nak fújta a kásáját, mennyire megégette a maga száját. A még saját kunyhójuk ég, addig ne menjenek a szomszédba oltani, a hol csak a ké nény füstöl. Szomorú dolgok ezek, s én nem találok más orvosságot, mint a mit már mondtam is: kerületi biztost az ilyen intézetnek!*)-gryVigyázzunk szivünkre. Ae bízzál felette önmagadban, kedves keresztyénem, hanem gondolj mindég arra, hogy a „nagy csalót 4 saját kebledben viseled. vJlki saját szivébe bizakodik* . arról azt mondja a bölcs király, hogy az bolond. Jlz emberi szív, bármily jónak szeretne feltűnni, telve van gonosz h aj lám m al és csellel. Term észetén él fog va jobban szereti a világot és annak bűnös kedvtelését. mint a lelki és Isten szerint való szomorúságot; inkább viseli a világ rózsakoszorúját mini a meg feszített Jézus töviskoronáját; inkább akar a bűn széles utján élvezettel haladni, mint keresztjét önmagára véve, a keskeny utón, köny és sóhajok között az Ur Jézust követni. Ez utóbbi feltevés olyan mint a külföldi, ritka virág, melyet szivünk akarata ellenére kell abba plántálni, mig a rósz haj - lamok és bűnös vágyak könnyen tenyésznek szivünkben Jlzért vigyázz serényen *) Jegyzet. Munkatársunk, a midőn beküldte czikkét, még nem ösmerhette az ítélet indokolását. A kerületi biztos — a főesperes küldést czélra vezetőnek nem találjuk. Ott van azigaz- gató választmányban egy főesperes, Qlauf Pál, - hozzá egyetemes szereplésü férfiú és ez fő mestere az Ítélet szigorításának ! Zelenka püspök úr értesült a dolgokról, megakaszthatta volna az abszurd eljárást és ez kerülete egyik szegény lelkészének, midőn ez ügyben hozzá folyamodott segélyért, azon vigasztalást nyújtotta „fiadat adjad filológusnak." így gondoskodik tehát a főpásztor arról, hogy gyülekezeteinek legyenek papjai ! ügy látszik a tiszai kerületben teljes jelenleg a kyriarchia, ott a helyzet ura ma a harczias kedélyű Ku- binyi Géza. Ilyen viszonyok között tehát hasztalan a biztos küldés. Baj van nálunk mindenfelé és szükséges volna a reformra, mint már régen hangoztattuk: „in capite et membris.“ Szerkesztő-
