Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-01-30 / 1. szám
3 szivedre, őrködjél Melle. Istennek templom a az: vigyázz, hogy tiszteifalansdg ne jusson belé: keit az, vigyázz, hogy a bojtorján és gyom el ne hatalmasodj ék benne. Minden reggel mindenek Felett azért fohászkodjál, könyörögjél Istenhez, hogy Szent Leikével őrizze, tisztítsa szivedet. Scrlver. A szektákról. Különös tekintettel azok tanbeli eltérésére az ev.luth. egyháztól.*) Irta: Saabye H. G., dán ev. lelkész. I. Általános megjegyzések a szektákról. Ha azt kérdezzük, hogy mit értünk a „szokta" elnevezés alatt, úgy mindenek előtt meg kell magyaráznunk azt, hogy mit értünk az „egyház“ kitételével. Az ágostai hitvallással egyórtőleg úgy értelmezzük az egyházat, mint a hivők vagy szentek közösségét, a hol az evangóliom tisztán hir- detletik, a hol a szentségeket helyesen szolgálják ki. A szentségeket helyesen szolgálják ki, ha az Üdvözítő rendelését megtartják ; az evangeliomot tisztán hirdetik, ha akként hirdetik és tanítják, amint az apostolok hirdették és tanították azt (Gal. 1, 6.). Az apostoli tant bírjuk a*szentirásban, az utóbbi magyarázatát pedig az egyházi tanban vagy az apostoli hitvallásban, mely utóbbi rövid foglalatja az egész szentirás tartalmának. Tertu- liánnal az egyház ismertető jelének tartjuk a hitnek zsinórmértékét, a szent Írást, a szentkoreszt- séget, az úrvacsorát, melyekhez hozzá tesszük az Ur imáját. Mindenkit, aki velünk egyetemben szívből vallja az egyház közös hitét, olvassa és használja az írást egybehangzóan az egyház hitével, imádkozza az Ur imáját, használja a szentségeket az Ur rendelése szerint, úgy tekintjük, mint az egyetemes szent egyház tagját, bármely rész egy*) Saabye művének teljes czíme a következő : *Om Sekter- ne i Danmark med saerligt Hensyn til deres Afvigelser i Laeren fra den evangelisk luterske Kirke. Andr. Schous Forlag. Jelen fordításban nem adjuk a szekták dániai történetét, hanem csak az általánosan érdeklő dolgokat. Megtoldjuk a szekták ismertetését a mi speciális szektánk leírásával, t. i. a nazarenus szekta rövid ismertetésével. E helyen megemlítjük azt is, hogy a szerző nézeteivel mindenben nem értünk egyet, különösen ott nem, a hol grundtvigi álláspontja előtérbe lép. házhoz tartozzék is. Mindenkit, aki elveti a szentségeket, nem vallja az egyház közös hitét, hanem maga állapítja meg a szentirásból, mit kell hinnünk és tanítanunk, hogy üdvözölhessünk; úgyszintén, aki a történeti fejlődést félredobva, közvetlen összeköttetésbe akarja magát helyezni az apostoli egyházzal — szektáriusnak, vagy sepera- tistának nevezünk. A separatista szó elkülönzést jelent, inig a szekta szó eredetileg vágást, bemetszést jelent. Ha az Ur Mát. 13, 31—32-benleirt hasonlata szerint az egyházat egy nagy fához hasonlítjuk, a meljen a madarak, azaz népek fészket raknak, úgy a szekták oly ágai o fának, a melyekbe már Msebb vagy nagyobb bevágást eszközöllek, akként azonban, hogy az Összetartozás az egyház fájával még teljeseu meg nem szakadt. A szekta tehát oly vallásos párt, a mely többé vagy kevésbé eltér az egyház hitétől, máskülönben annak egyes tételeit elfogadja. Egy oly pártot, mely az egyház hitét elveti és uj kijelentéshez tartja magát, eretnekségnek nevezünk. Oly pártot végre, mely nem a tanban, hanem külső szervezetben, szokásban tér el az egyháztól, sizmának nevezünk. A szekta és eretnekség között tett megkülönböztetést sokan el nem fogadják. így Optatus a donatista szektát leszakított faágnak, lemetszett szőlővesszőnek, a folyótól elvezetett pataknak nevezi. A szekta és eretnekség azonosítása régi bűne a róni. kath. egyháznak. Tertulián apológiájában a keresztyéneket szektának nevezi, mivel az ő korában a pogányok és zsidók a keresztyéneket általában szektáskodóknak nevezték. De a keresztyén közösséget, a népegyházakat, nem lehet szektáknak nevezni azért, mivel azok az egyetemes egyház különböző részei. A népegyházuk nem elszakított részei az egyetemes keresztyén egyháznak, hanem organikus részei an- , nak, ép úgy, mint a testrészek nem elszakított, hanem organikus részei a testnek. Azért nem indo- I kolható az sem, ha a szektákhoz sorolják a socia- listákat, nihilistákat, szabadkőműveseket, mivel ezeknek nincs semmi közük az egyházhoz. A szokta története oly régi, mint az egyház ] története. Már az apostoli egyházban kisért a szekta > szellem és a későbbi korban nem keletkezik egy oly szekta sem, melynek gyökerei ne nyúlnának > vissza egészen az apostoli időszakba. Nincs ogy j szekta sem, mely ellen nem volna fegyver már az \ apostolok irataiban. Az ősegyházban szellemi fegyI verőkkel küzdöttek a szekták ellen. De az ötödik századtól kezdve nagy változás állott be e tekintetben is. Midőn Ágoston (Augustinus) szellemi fegyverekkel nem képes az egyház iránt engedelI mességre bírni a donatistákat, a külső erőszakot hívja segítségül, tévesen hivatkozva az Üdvözítő azon szavaira: „kényszerits béjöni mindeneket“ (Luk. 14, 23).
