Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-02-28 / 2. szám

24

A régi s»ö veget nem lehet egyszerűen elvetni s amennyire csak lehet kimélni kell. Hiszen ha iA.dor- ján teljesen következetes, akkor elhagyja a „Mi Atyánk* régi formát is és egyszerűen az „Atyánk“ szót használja.

Helytelen nézetünk szerint az is, hogy e káténál elmaradt a régi bevezetés és a Luther által irt klassikus előszó. A népiskolák 1-ső osztályában sok helyen tanitják a bevezetést. A házi tábla oktatásai is teljesen elmaradtak e kiadásból.

— R. Schaefer: Das Herrenmahl nach Ursprung ) und Bedeutung mit Rücksicht auf die neuesten For- } schungen. — Gütersloh. C. Bertelsmann. (420 1.) ;

A hazai egyházunkban újabban felmerült kór- ! dések közül mindenesetre a legégetőbb és leginkább sürgeti a megoldást a megujitott nagy-geresdi szerző- j désnek — hitvalláshü lelkészeket mélyen sértő — : kótszinüsége által telvetett urvacsorai kérdés. Ezért időszerűnek találjuk, hogy fentnevezett müvet épen , most ajánljuk theologiai müvekkel foglalkozó lelkész- társainknak. De nemcsak időszerűnek, hanem egy- : szersmind felette fontosnak, sőt szükségesnek tartjuk, ; hogy egyházaink lelki vezetői az úrvacsora kérdését a szentirás és hitvallásos iratainak alapján — s ezek közé számitjuk a Concordia-könyvben foglalt valamennyi hitvallást, behatóan tanulmányozzák, hogy egész határozottsággal állhassunk ellent a megujitott nagy-geresdi szerződés által egyházunkat ienyegető veszélynek. Mert veszélyeztetve látjuk a nevezett szerződés által egyházunknak egyik legnagyobb kin- \ csét, melyért őseink szenvedtek, melynek feladására nem túrhatta reá őket semmiféle kecsegtető külső világi siker : veszélyeztetve látjuk a tiszta evangye- iiomi tant, veszélyeztetve látjuk Urunk, a Jézus, Krisztusnak legdrágább örökét, a hivők legnagyobb lelki vigaszát: a Úri szt. vacsorát. Ezen veszélylyel szemben csak úgy védekezhetünk, ha a csábitó, külső, megengedjük, jámbor szívvel, de oktalanul várt előnyöket, melyeket egyházunk vezetői a nevezett szerződéstől remélnek, nem tekintjük, ha általában nem keressük a sikert s csak egy az igyekezetünk, csak j az : hogy hű sáfárjai legyünk az Urnák ; ha a világ csábításai helyett ama „Szent és Igaznak“ beszéde egyedüli reménységünk, ki a tiladelfibeli gyülekezet s angyalának úgy ír : „Tudom a te dolgaidat. íme ad- l tam te elődbe egy megnyílt ajtót, melyet senki bó nem zárhat; mert vagyon valami jóság benned és megtartottad az én beszédemet, meg sem tagadtad az ón nevemet.“ „íme eljövök hamar, tartsd meg azt a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat.“ (Ján. jel. 3., 8., 11.)

Fent nevezett mü szerzője a Németországban az utolsó évtizedben újból felmerült urvacsorai kérdést beható vizsgálat tárgyává teszi, s tárgyalása folyamán az e téren lelmerült theologiai irodalmat éles elmével bírálja, annak eredményeit komolyan

megfontolja. Nevezetesen, hogy csak a mü főbb részeit említsem, beszél: az úrvacsora szereztetósének idejéről, indító okáról, — s- itt szemben az újabban felmerült hypothezisekkel kimutatja, hogy azt a passah- vacsorával kapcsolatosan s annak beteljesedéseként ünnepelte az Űr tanítványaival; — az úrvacsoráról szóló szentirásbeli tudósítások hitelességéről és egymáshoz való viszonyáról. A legnagyobb lelkiismeretességgel vizsgálja, hogy vájjon az úrvacsorának ismétlése az Úr rendelésén alapszik-e? — ja modern szabados theologi elkapatottságában már ezt is mindenféle hipothezisek segítségével kétségbe vonja. — Szerző e hypothezisek alaptalanságát kimutatja és az úrvacsora eredetére nézve azon eredményre jut, hogy az az Úr rendelésén alapszik, azaz : ismétlését maga az Úr rendelte el. A mü második részében az úrvacsora jelentőségét vizsgálja az egyes evan- gyeliomi tudósítások (Márk. 14,25; Máté 26, 26- 28.; és Lukács 22, 19—20) és Pál apostolnak a Korintus- beliekhez intézett első levelének idevonatkozó szakaszai 5, 7. 8 ; 10, 1—4. 14—22; 12, 13; 11, 17—22, 23—26. 27—34) alapján. Itt azon hitvallásainkkal megegyező eredményre jut, hogy Jézus urunk teste és vére a kenyér és bor színe alatt valósággal jelen van és a hivők által vétetik. Az egész mű tisztán csak a szentirásbeli helyek beható, komoly magyarázatán és megfontolásán nyugszik és igy az irás- magyarázat objektiv, történeti jellegét mindvégig megőrzi. Ha itt-ott a tudósítások hézagossága szerzőt feltevésekre készteti, úgy ezen feltevéseiben is szigorúan a szentiráshoz tartja magát és nem ópiti feltevéseit pusztán a képzelet találékonyságának ingatag talajára.

Mindezek alapján ezen mű tanulmányozását olvasóinknak a legmelegebben ajánlhatjuk, s csak azt kívánjuk, iiogy minél többen olvassák és merítsék belőle azt a meggyőződést, hogy nem a mi tetszésünkre van bízva az Úr szent vacsorája, azért nem is oszthatjuk kónyünk-kedvünk szerint : hol igy, hol amúgy ! Hogy csak akkor vagyunk az Úr hü sáfárjai, ha szigorúan az 0 rendeléséhez tartjuk magunkat s ha azért az 0 rendelése szerint osztjuk is híveinknek az 0 szent vacsoráját.-r. —1.

— J. A. Fábry. Zpráva o II evanj. A. V. vnú- tornomissionej a pastorálnej konferencii zo diía 12. septembra r. 190j. Lipt. Sv. Mikulás. Nákladom a na sklade „Tranoscia“, knihkupecko-nakladatel’ského spolku. 64. 1. 20 fillér.

a múlt évben O-Turán tartott belmissiói és pastorális értekezletről ad számot e tartalmas füzetke. Az egyetemes gyűlés által nem engedélyezett „Tra- novsky“ egylet ideiglenes elnöke, Fábry J. A. lelkész indítványozta, hogy évenként egyes gyülekezetben jöjjenek össze a lelkészek és egyleti szervezkedés nélkül tartsanak értekezletet a belmissió és lel