Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-02-28 / 2. szám

készkedés théraóit tárgyalva s megmaradva a szigorban egykázias alapon.

A múlt évben az ó-turai gyülekezet hívta meg az érdeklődő lelkészeket ily értekezletre. A tüzetké- ben megtaláljuk az értekezlet lefolyásának leírását, Jánoska Gy. Efez. 411 — ltí alapján tartott templomi beszédjét, Mocko J. főesperes értekezését a vallásos iratok terjesztéséről, Bodicky C. felolvasását a szektákról, FábryJ. értekezéséta keresztyén józanságról.

Az érdeklődőknek melegen ajánljuk e liizetkét.

KÜLMISSIO.

— Grönland. A testvéregyház (Brüdergemeinde) a múlt évben átadta összes grönlandi missiói állomásait és gyülekezeteit a din országos egyháznak. A keresztyénség e hideg országban már .annyira előre haladt, hogy a herrnhuti missio belátta, miszerint az ő missiói hivatása megszűnt és helyet kell adnia a rendes gyülekezeti életnek. A herrn- hutiak szolid és becsületes munkát végeztek az elhagyott szegény eszkimók között, a hol legutóbb 6 fő és 30 mellék missiói állomásuk volt 8 missio- nárius és 30 benszülött segítő vezetése alatt. Az átadott gyülekezetek gondozása két dán lelkészre van bizva. Mindkét lelkészt Haliénak hívják. Idősb B. az északon fekvő gyülekezeteket gondozza, mig ennek fia ifj B. a délen fekvő gyülekezeteket veszi lelki gondozás alá. Mindkét lelkész kitünően érti az eszkimók nyelvét s bírják teljesen a benszülöt- tek bizalmát. Idősb Balle már 40 év óta igazgatója a grönlandi lelkészi seminariumnak és egyszersmint lelkésze a godthaab-i gyülekezeteknek. Fia ez utóbbi helyen született. O egészen beleélte magát a grönlandi viszonyokba. A theologiát Koppenhágában végezte s azután beutazta Angliát, Németországot, Svéd és Norvégiát; de azért visszatért az eszkimókhoz.

Szomorú volt a hü munkások búcsúja gyülekezeteiktől. De bizonyára azon tudattal távozhattak, hogy utódaik hűen fogják gondozni a reájuk bízott nyájat.

BELMISSIÓ

Belmissziói egyesület. A Protestáns Irodalmi Társaság tavalyi közgyűlésén Pozsonyban az alliance budapesti képviselői részéről mozgalom ndittitot t egy „országos protestáns belmissziói

egylet alakítása érdekében. A talajt az alliance „Krisztusban hivő“ rajongói látszólag jól elkészítették s elég ügyesen Mayer Endrét, az eperjesi ágost. b. ovang. theológia jeles tanárát kérték meg felolvasóul, nyilván úgy gondolkodva, hogy ezzel ismét megnyerik a lutheránusokat ötödik keréknek egy református egylet részére. A mai inaszakadt korban, mikor egyáltalán s különösen egyházunkban oly ritka a férfias meggyőződés s a meggyőződéshez való hűség, csaknem biztosra vettük, hogy azok, kik ama gyűlésen részt vettek (a hitvallás- hűek természetesen mindkét félről távol tartják magokat az ilyen összejövetelektől) egymás karjaiba borulva, örömkönnyekkel proklainálják az egylet megalakítását: azonban öroendetesen csalódtunk. Mintha a sokakban al ó lelkiösmeret végre mégis felébredt s figyelmeztette volna mindazokat, akiket illet, hogy ha tényleg szükség van belmissziói munkásságra, amit bizonyára senki sem tagad, úgy indítsuk azt meg saját egyházunk körén belőj történelmi fejlődésünk alapján, saját eszközeinkkel a magunk érdekében. Készakarva nem elegyedtünk eddig a megindult vitába, mert bár az o lap körül csoportosulok álláspontját mindenki ismeri, nem akartuk, hogy azon becsületbeli kötelességünk teljesítése miatt, hogy az ágost. hitv. evang egyház érdekét, mint ezen egyháznak hűséget esküdt szolgái, idegen elvek betolakodása ellen védjük, vagyis az igazságot szolgáljuk, ismét szere- tetlenséggel vádoljanak. (Mintha bizony az L'r valahol meghagyta volna, hogy szerétéiből tagadjuk meg az igazságot.) S mivel tudjuk, hogy egyházunk hitvalláshü tagjai közül úgy sem csatlakoznék senki sem ezen máris „alkotmányos temetésre“ utalt mozgalomhoz, most is csak azért szólunk hozzá, hogy örömmel konstatáljuk, miszerint végre theológiai tanáraink között is akadt egy, ki a megindult vitában az egyházi belmissziói munkásság pártját fogta. S mivel Ttaffay Sándor azon bátorsága miatt, (hová jutottunk, hogy bátorság kell hozzá), hogy az egyház érdekében szót emelt, a szereletet hirdető atyafiak részéről máris sok igazságtalan megtámadtatásban részesült, ide iktatjuk az Ev. E..és l.-ban közölt ezikkének főbb passzusait, melyekben bizonyára mindnyájan egyetértünk vele. „Az ón igaz szívből jövő tanácsom egészen komoly meggyőződés alapján . . . az, hagyjanak fel az országos protestáns belmissziói egyesület alakításának tervével . . . Hiszen az evangéliomi keresztény egyház (úgyis) a legszebb és legtökéletesebb belmissziói egyesület. Ezt bizonyítja ... az is, hogy a múltban sohasem gondoltak belmissziói egyesületek alakítására s ma is csak ott gondolnak arra, ahol vagy az egyház külső és belső viszonyai megkívánják (pld. nagyvárosokban), vagy pedig ahol az egyházfogalom változáson ment át, s nevezetesen ahol . . . különbséget tesznek hivatalos és nem