Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-02-28 / 2. szám

22

az illető gyülekezetét. De ennél sokkal fontosabb \ a történelmi érdek. Gyülekezeteink a legtöbb régi okmányon és kéziratban eredeti nevökön emlittet nek s igy, ha az nincs a névtárban felemlítve, a történelemmel foglalkozók gyakran meg sem tudhatják, hogy mai nevén melyik is hát az a gyüle- j kezet, melyről valami fontos adatot felfedeztek. A régi névtárban ez helyenként meg volt, például a mosonyi, liptói stb. esperességekben; a Zelenka- féléből azonban teljesen kimaradt. Kívánatos, hogy az új egyetemes névtárban, afiliákra is kiterjesztve, általánosan bevezettessék.

Aztán fel kell tünteti a névtárban a gyülekezetek istentiszteleti nyelvét. A régi egyet, névtárban m., n. és t. betűkkel jelezték azt; a Zelenka- féléből ez a jelzés kimaradt, Nos tény, hogy a zsi- •( nat kimondta, hogy a gyülekezeteket nem szabad nyelvek szerint megnevezni, úgy hogy pld. oly helyeken, ahol két vagy több egymástól független gyülekezet van, nem nevezhető az egyik magyar, a másik német, a harmadik tótnak. De azt már úgy a köz-, mint sokszor a magánérdek is megkívánja, hogy a régi jelekkel az új névtárban is ki- tüntettessék gyülekezeteink istentiszteleti nyelve. Mert hiszen azt csak szabad, sőt kell is tudnunk, hogy hazai egyházunk melyik s hány gyülekezetében hirdetik magyar, tót vagy német nyelven ; Isten igéjét*? Fontos ez már csak annak megítélésére is, hogy hány magyar, német és tót theoló- gusra és tanitóképezdészre van szükségünk, a gyülekezeteknek lelki vezérekkel való ellátása végett. Aztán mondjuk, hogy egy állás megüresedik s valaki folyamodni akarna érte. De honnan tudja meg, hogy beszéli-e az ottani istentiszteleti nyelvet, ha a névtárban nincs kitüntetve? Jómagam némi kis irodalmi tevékenységet fejtek ki s többször kell a németnyelvű községekben működő kartársakhoz fordulnom. Most tudom, hol keressem őket; de ha nem lenne feltüntetve a névtárban, honnan tud- \ jani? Honnan, hogy a pestmegyei Kis-Harta, a fehérmegyei Ondód, a Veszprém megyei Lajos-Ko- márom stb. német községek ? S ép igy nem tud- \ hatják mások sem, hogy hova küldhetnek a hívek lelki táplálása végett magyar vagy tót egyházi lapokból, naptárak s könyvekből mutatványszám)- kát, csomagokat stb. \zérta regi névtár ezen gyakorlati szempontból is oly szükséges megjelölése okvetlen megtartandó !

Nagy szerepet játszik a névtárnál a hívek szama. Ennek községenként pontos kimutatására a most lefolyt népszámlálás alapján kiváló gond i fordítandó ! Szükségesnek tartom, hogy valamennyi anyagyülekezetnél soroltassanak fel nemcsak a fi- liák, hanem — talán sűrűbb szedéssel, az összes ) hozzácsatolt politikai községek is s mindegyik községnél emlitessók fel ott lakó híveink száma, hogy tudjuk meg határozottan nemcsak azt, hogy

voltaképen hányán is vagyunk, hanem azt is, hogy hol mekkora a szórványunk s hol kell missziói lelkészi állásokat rendszeresítenünk?! — Azért felületesnek tartom a Zelenka-féle eljárást, mely szerint a szórvány lélekszáma csak általánosságban van megemlítve. Pl. a 95. lapon: „Kükemező. Népessége helyben 113, vidéken 228; 6 politikai községben 341 lélekkel.“ De melyik az 6 politikai község? S nem tartoznak-e más községek is a szórványhoz, hol ma nincsenek, de 5 év múlva lehetnek híveink? Nem helyes a régi egyetemes névtárban sem az olyan felsorolás, mint pl. a 73. lapon: „Bezi. Lsz. az anyában 750. Enesén □, Sövényházán, Kónyon, Rába-Patonán és Fehértón 170, összesen 929.“ Meg kell említeni, hogy abból a 170 lólekből melyik helyen hány lakik. Egyedül az he'yes, ha mint pl. a 60. és 61-ik lapoo Kolta és Körmendnél az összes szórványhelyek, az ott lakó hívek számával, esetleg a létező templom és iskola megjelölésével felsoroltatnak. Hadd tudja a lelkész, valahányszor a névtárt kezébe veszi, mely községek tartoznak szórványához; hadd tudja meg az uj lelkész belőle, hogy hol mily számmal vannak elszórt hívei ? Sőt még többet is kívánnék ! Tüntessük ki zárjelben, mint a kath. névtárakban teszik, az anya és leánygyülekezeteknél egyenként, a szórványra nézve pedig egy összegben, hogy hány s mely felekezethez tar ózó más hitü lakossága van ugyanazon községnek vagy vidéknek, ilyformán : Nagy-Péter 2154 (793 r. k., 1224 ref., 79 zsid.). A mostani és 5 évről 5 évre ismétlődő népszámlálás ezt nagyon megkönnyítené, reánk nézve pedig ugyancsak hasznos és tanulságos volna tudni, hogy hol, kivel állunk szemben s hogy a különböző segélyek kiosztásánál hol kell egy kis sereget nagy ellenséggel szemben erősítenünk. Sőt jó volna, hamint a Zelenka-féle névtárban, minden esperesség végén, már előre kijelöltetnének azon pontok, melyeken missziókat kellene létesíteni. Hiszen a kongrua rendezése következtében felszabadul a közalapnál 20,000 korona s ezen összegen 10 missziói központot lehetne szervezni, miből az egyháznak bizonyára nagyobb erkölcsi nyeresége volna, mint az eperjesi jogakadémiára o y köny- nyelmüen megszavazott összegből.

Helyes a Zelenka féle névtár azon újítása, hogy a lelkészek és tanítók fizetése is felemlit- tetett, amit az új egyetemes névtárban is ki kellene mutatni. Csakhogy ennél nagyon óvatosan kel eljárni.

ü. tanítóknál pontosan kimutatható a jövedelem nagysága, mivel azt a nyugdíjügy rendelésekor a közigazgatási hatóság az egész országban egységes eljárással határozta meg. Nem igy a lelkészeknél. Itt a kongrua rendezésekor ugyan szintén megbecsülték a hiványokat, — de ahány ház, annyiféle mértékkel mértek. Innen van, hogy nem egy jó-