Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-02-28 / 2. szám
21 Egyetemes névtár. 1891. óta nem jelent megegyházunkról új egye- < temes névtár. Azóta pedig nagy átalakuláson ment j keresztül egyházunk nemcsak a 10 év alatt előfor- j dúlt nagyszámú szemólyváltozás, hanem leginkább az utolsó szinat által életbe léptetett úgynevezett „arányosítás“ következtében is. Esperessógok a régi í kerületekből kiszakítva, más kerülethez csatokat- \ tak; nagy egyházmegyék feldarabolásából új espe- rességek keletkeztek: úgy hogy egyházunk térképe \ szervezeti beosztása ma egészen más, mint volt az ; utolsó egyetemes névtár kibocsátása alkalmával. í Ez okvetlen indokolta volna, hogy az egyete ! mes gyűlés új névtár kiadásáról azonnal gondoskodjék. Hiszen minden rangú és rendű egjesület j és szövetkezet kibocsát magáról, tagjainak száraá- j ról időnként s kiváltképen nevezetesebb átalaku \ lások után értesítést, mennyivel szükségesebb, hogy í oly tekintélyes erkölcs* testületnél mint országos egyházunk, betartassák azon eredeti határozat, hogy minden ötödik évben új egyetemes névtár adandó ki. Ezen határozat be nem tartása miatt ma a püspököktől lefelé tulajdonképen senki sem tud magának világos képet alkotni egyházunk jelenlegi beosztásáról s arról, hogy hol kicsoda tölt be egyházunknál hivatalt: ami mindönkire, de különösen \ azokra nózvo igen kellemetlen, akik valamely kör- irattal, újsággal, vagy bármely más ügyben akarnak az egyház tisztviselőinél bekopogtatni. Ezen állapot már valósággal tűrhetetlenné ' vált s ezért örömmel üdvözöljük a legutoltó ogyo- 5 temes gyűlést, hogy legalább most, mikor ahorvát- ( szlavonországi esperesség megalakulásával az „arányosítás“ és külső szervezkedés befejezést ny**rt s a legújabb népszámlálás adatai is felhasználhatók : 119. jegyzőkönyvi pontjában uj egyetemes névtár kiadását elhatározta s egyben Poszvék Sándor főjegyzőt annak összeállításával megbízta. Azt, hogy az egyetemes gyűlés Poszvék Sándort bízta meg az új névtár szerkesztésével, igen szerencsés választásnak tartjuk, mert az ő ismert lelkiösmeretessége és p mtossága biztos garancziát nyújt arra nézve, hogy nevezett mű a hozzáfűzött követelményeknek meg fog felelni s még ez évben megjelenik Mégis mivel az egyetemes gyűlés azon általános megjegyzésen kívül, hogy az egyetemes névtár kiadását az eddigi keretben elhatározta, a szerkesztés mikéntjére nézve semmiféle utasítást nem adott: talán nem lesz felesleges néhány a gyakorlati szükségességből folyó óhajt nyilvánítani, melyeket a nagyérdemű szerkesztő az összeállításnál figyelembe vehetne. Ha az eddig megjelent egyetemes névtárakat megtekintjük, úgy bizonyos sablónszerüséget veszünk rajta észre. A gyülekezetekben és személyekben beállott változások bejegyzésétől oltokintve, a névtár többi részét öt évről öt évre egyszerűen újra lenyomatták. Értjük az ogyetomes egyházra s az egyes kerületekre vonatkozó történelmi hővezetéseket s az egyes tanintézetekről szóló históriai adatokat. Ezek tehát annyiszor megvannak már az egyes községek irattárában, ahányszor az egyetemes névtár napvilágot látott. Pedig ennek nincsen semmi értelme. Az uj névtárban elég volna mindenütt a legutolsó 10 év alatt előfordúlt nevezetesebb események felemikése s az igy megtakarított helyen valamely kerület, esperesség, gyülekezet, vagy ami jelenleg a legtermészetesebb volna, az utolsó zsinat történetének s hatásúnak ismertetését lehetne hozni, minek mogirásáru Poszvék Sándor, ki a zsinat munkájában oly tekintélyes részt vetts nyugodt és higgadt Ítéletével mindenki rokon- szenvót bírta, kiválóan hivatva lenni. Ennek keretében lehetne beszámolni egyházunk új beosztásáról egészen a horvát-szlavón esperesség megalakulásáig, miáltal az új és régi névtár közötti különbség mindenki előtt már az első pillanatra érthető lenne. Az egyetemes névtárnak egyáltalán h'vkönyv jellegével kellene bírni s az egyetemes gyűlés már ez őszszol intézkedhetnék, hogy az egyházi főjegyző, ki a névtár szerkesztésével állandóan megbízandó volna, az öt év múlva ismét kiadandó névtár részére egyházunknak ne csak ezen öt évre terjedő rövid történetét állítsa mindég össze, hanem bízzon inog mindég valakit egy kerület, esperesség vagy intézet stb. történetének összeállításával is. Ezáltal az ogyetemes névtár idővel egyházunk történetének kincses bányájává válhatnék s belső értéke is nagyban gyarapodna. Ha már most a részletekbe bocsátkozom, megjegyzem, hogy tekintettel leszek a Zelenkn püspök által tavaly kiadott tiszakerületi névtárra is, mert valószínű, hogy az egyetemes névtár új szerkesztője is kiterjeszti reá figyelmét s kívánatos, hogy az ottani üdvös úiitások az egyetemes névtárba is felvétessenek, a hibák és hiányok pedig javitassanak, illetve pótoltassanak. Itt mindenekelőtt a gyülekezetek neve jön tekintetbe. Természetes, hogy a helységnevekről szóló országos törvény értelmében, elsősorban mindenütt a magyar helységnevek használandók ; de mivel a névtár gyakorlati és tudományos czélokat is szolgál, kívánatos, sőt szükséges, hogy zárjelben mindenütt a régi német, tót vagy más nyelvű elnevezések, valamint, ha a község neve megváltozott, az eredeti régi nevek is megemlitessenek. Szükséges ez már azért is, mivel a nép rendesen csak saját nyelvén ismeri az egyes községeket s igy ha hívein kel közölni kell valamely gyülekezetről valamit, nem tehetjük azt eredmény nyel, ha saját nyelvükön nem nevezhetjük azt meg előttök
