Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-02-28 / 2. szám
Átmegyünk a baptisták azon tanára, melyben főleg eltérnek tőlünk, a keresztségről szóló tanra. ; A gyermekkeresztságről szóló tant elvetik, mert j meggyőződésük szerint ellenkezik az az Úr rende- j lésével, az apostolok eljárásával és az ős egyház j szokásával és tanával. Csak a felnőttek, a kik \ hisznek és újjászülettek, keresztelhetők meg. Azt tanítják: az „újjászületés az új élet kéz- dete, melyet Isten ad az evangeliom hallgatása és \ a szentirás olvasása által. Erre következik a hit.“ t A keresztség engedelmességi aktus, és nyilvános beszorozás a gyülekezetbe. A szent írás világosan megjelöli, hogy kiket szabad keresztelnünk, azokat, kik az evangeliom által és Isten szabad kegyelme \ folytán megtértek bűneikből a Krisztushoz, és teljes szívből hisznek ő benne mint üdvözítőjükben.“ Az a keresztség, melyet a népegyházak adnak, nem keresztség s azok, kik a baptismuzhoz lépnek át újra,keresztelendők. Az igaz keresztség az új testa- mentom szerint abban áll, hogy a keresztelendő az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében alámerittetik az vízben és ismét felbukkan. Csak ezen módon haj tátik végre az Isten rendelése szerint a keresztség (Róm. 6, 5, Ef. 4, 5.) és Krisztus parancsa megtartja eredeti, mély értelmét (Kol. 2, l 12—12). Azt mondják : „A keresztség görögül bap- tizmus — annyit jelent, hogy valakit alámentünk a vízben és a viz teljesen elfedi őt“. Hivatkoznak Kálvinra, a ki azt mondja : „baptizo szó bemerit- kezést jelent, a bemeritkezést az ős egyház megtartotta“. A baptisták a keresztséget folyókban vagy pedig imaházaikban felállított medenczókben hajtják végre, a baptista tunkerek a háromszori alá-- merítésre helyeznek íősulyt. Lássuk már most a baptizmus ellenvetéseit szemben a gyermekkeresztséggel. A baptisták azt mondják, hogy a gyermek- keresztség ellenkezik az Ur rendelésével, és hogy Krisztus azt nem parancsolta. Mi pedig azt kérdezzük : váljon az Ur világosan megtiltotta-e a gyermekkeresztséget ? Bizonyára nem. Miért tiltjátok tehát ti, miért akarjátok kivonni azon áldásos jóból a gyermekeket, midőn az Úr sehol sem mondta, hogy őket kivonjátok? Erre ők rendesen azt válaszolják : miért parancsoltok ti olyasmit, a mit az Úr nem parancsolt ? Erre válaszunk az, hogy mi nem parancsoljuk a gyermekkeresztséget. Nálunk nincs kényszerkeresztség, hanem a ke- \ resztség önkéntes cselekmény. — Ha valaki éppen nem akarja gyermekét megkereszteltetni, szabad- j ságában áll akarata szerint cselekedni. Nem akar- < juk a szülők természetadta jogát korlátozni. Nem \ akarunk az emberek hite felett uralkodni, hanem \ azok üdvét előmozditani igyekszünk. Ezt cseleked- jük, midőn azt mondjuk a szülőknek : „Bűnt kő- $ vettek el, midőn gyermekeiteket meg nem keresztel tetitek, mert jogotok és kötelességtek, hogy a kis gyermekeket megkereszteltessétek, a mit mi a szentirásból világos és értelmes okokkal bebizonyíthatunk. De előbb azt kérdezzük, ha Urunk nem parancsolta meg a kisgyermekek keresztségét, váljon megparancsolta-e talán azt, hogy csak felnőtteket kereszteljünk ? Nem. Az Úr csak a keresztséget rendelte el, de nem határozta meg a kort, a melyben a keresztség eszküzlendő. 0 azt mondta : tegyetek minden népet tanítványaimmá, kereszteljetek, tanítsatok minden népet, azaz minden embert — és a kisdedek is bizonyára emberek. De helytelen az, ha mi azt mondjuk, hogy az Úr nem rendelte el a gyermekkeresztséget. Nekünk tulajdonképen azt kell mondanunk, hogy az Úr határozottan nem rendelte el a gyermekkeresztséget, és hogy miért nem tette ezt, azt a következőkben mondjuk el. A keresztség a szentirás tana szerint az újjászületés fürdője. (Til. 3, 5, János 3, 5.) A kere-ztségben Isten gyermekeivé születünk. De az újszülött Isten gyermek épen úgy igényli a gondozást, és ápolást mint az újszülött gyermek általában. A keresztség újszülöttje gondozása és ápolásának feltétele a kereszt yén gyülekezeti és családi élet. Először kellett tehát létesülnie a kereszti tyén gyülekezetnek, s csak azután lehetett szó a kisdedek keresztségéről. Megkellett kezdeni a fel- 1 nőttek keresztségével s csak azután lehetett szó a kisdedek keresztségéről. Ez a magyarázata tehát / annak, hogy az Üdvözítő határozottan nem ren- < delte el a gyermekkeresztséget. Az apostoli egyház I missziói egyház volt, missziói vagy felnőttek keresztségével. Az apostoli iratokat vagy az új tes- tamentoinot nagy részében missziói iratnak kell tekintenünk. Ezért van leginkább szó az új test- tamentomban missziói keresztségről. Márk. ev. 16, 15—16-ban e keresztséget az Úr azon szavakkal rendelte el: „Elmenvén mind e széles világra, prédikáljatok az Evangyéliomot minden teremtménynek. A ki hijénd és megkeresztel- kedéndik, idvezűl, a ki pedig nem hijénd, elkár- hozik.“ A sorrend tebát ez: az evangyéliom hirdetése, a hit, a keresztség. Minden missiói munkának ez a menete. Az egyház nem lehet mindég csupán missió egyház. Missiói feladatát .be Leli fejezni és igy a hóditó egyháznak egyetemes, 'uralkodó egyházzá kell lennie. Ez meg is történt. A pogány népek keresztyén népekké lettek és e változott helyzet folytán szükségszerű követelménynyé lett a kisdedek keresztsége. (Folytatása következik).
