Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-02-28 / 2. szám
18 hajlékában minden másról beszélnek, tárgyal- \ nak, csak egyet kerülnek gondosan: a vallás kérdéseit. i Evangélikus paplakaink példányképei vol- tak a nemes keresztyén idealismusnak. Minő j egészen más képet nyerünk, ha a Fégi naiv j idealisták helyett a világ óvatos fiaira akadunk ; ma, kik soha semmi fontosabb kérdésnél síkra j szállni nem mernek, kiknél fő az, hogy a j közvélemény „kegyét“ el ne veszítsék, hogy ; a világ fiai kegyet árasztó szemhunyorítása valahogy el ne maradjon. Sokat tanácskozunk, beszélünk ma arról, hogy egyházunk veszélyeztetett helyzetében j mi volna a teendő. Egyik részről ajánlják a gondosabb „cura pastorálist“, másik részről a | belmissiót, ismét másrészről a vallásoktatás J hatályosabbá tételét, mások meg a confirmá- ) landók oktatási idejének meghosszabbítását Szó sincs róla, sok a teendőnk, s a megváltozott viszonyok között a régi intézményeket kibővíteni, módositani kell. De mindezek felett áll paplakaink szellemének, hitéletének megújítása, reformálása. Igaz e téren szabályrende- letekkel, gyűlési határozatokkal mit sem lehet tenni! Lelkészi értekezleteken, testvéri összejőve- telek alkalmával e kérdést is szóvá lehet tenni, hogy paplakainkból kiküszöböljük a bürokratiz- must és tegyük azokat ismét azzá, a mik a múltban voltak, gyülekezeteink legkedvesebb helyévé — a hova híveink szívesen menjenek, a hol mindég atyai szivet leljenek. Honosítsuk meg először ott (már a hol hiányzanak) a házi, J családi istentiszteletet és a példaadás nem lesz j áldásnélküli, nem lesz egyedül álló. Alföldi. !-újA szektákról. Különös tekintettel azok tanbeli eltérésére az ev. luth. egyháztól ; Irta : Saabye G. H., dán ev. lelkész. Minő az erkölcs a szekták gyülekezeteiben? ; Jobb, mint a szekták tana. Az elmélet és gyakor- lat tudvalevőleg nem mindég egyeznek egymással. \ A szektáknál általában nagyobb figyelmet fordi- tanak a külső erkölcsös életre, mint a nagy nép- egyházaknál. De mig a nagy népegyházaknál több ( a testi szenny, addig a szektáknál több a lelki szenny: a lelki gőg és kárhoztató szenvedély. Nem állnak ők a publikánus álláspontján, hanem inkább > a farizeusokra emlékeztetnek, a midőn hálát adnak Istennek, hogy jobbak, mint mások. Sajátsága a szektáknak továbbá az, hogy az evangeliomi szabadságot félreértik és igen gyorsan a törvényszerűségbe (nomismus) esnek, a midőn az úgynevezett adiaphorákat is, a minő a műélvezet, táncz stb. bűnnek minősitik, másrészt meg igen könnyen a törvény felé helyezik magukat (antinomismus), hamis szellemi álláspontra állva as erkölcsi törvényt felfüggesztik. A szektákat az országos egyház álláspontján betörő seregnek kell tekintenünk s taktikájukat, mivel a legtöbbször igen alattomos és ravasz, kárhoztatnunk kell. Lassan lopódznak be egyes családokhoz, hogy hálójukba kerítsék a gyenge és Isten igéjében meg nem erősödött lelkeket. Nem lépnek elő azonnal különleges tanaikkal, hanem először igyekeznek megnyerni a bizalmat, azután az uralmat a kiszemelt áldozatok felett. Eltérő tanaikat eleintén egészen jelentékteleneknek tüntetik fel ujon- czaik előtt. Végre, amidőn azt kérdezzük, hogy mint keresztyének miképen viseltessünk a szektákkal szemben, úgy az evangeliom azt mondja: legyetek türelmesek ! A keresztyén türelmesség nem feltétlen. Midőn sokan azt mondogatják, hogy mindennel szemben türelmet kell tanúsítanunk, kivéve a türelmetlenséget, úgy ez állítás nem egyéb hamis szellemeskedésnél. Van a türelmetlenségen' kívül még sok más dolog is, amit nem keit megtűrnünk. Nem szabad megtűrnünk a bűnt, a rosszat bárminő alakban sem. A tolerantia nem indifferentismus ; a jó és rósz, a kegyes és istentelen, az igaz és hamis, a szép és rút közötti különbséget a tolerans egyéniség teljes erejében érzi. Türelmes a tévelygővel szemben, de a tégelyt nem szenvedheti ; irgalmas szemben a bűnössel, de a bűnt utálja ; szereti az igazságot, gyűlöli a bűnt. A bűn, tévely és hazugság ellen küzdenünk kell, bárhol találjuk is azt — tanban, életben egyaránt. Ha a világ ezért türelmetleneknek nevez bennünket, ne törődjünk azzal. Ilyennek nevezték el a farizeusok Jézust is, mivel az nem szenvedhette a farizeusok formaságokban megkövesült kegyességét, a midőn a betű megölte a szellemet. Két szikla van, a melyen a tolerantia hajótörést szenvedhet. Az egyik az indifferentismus, mely az igazság szeretetének gyengeségéből ered ; a másik a fanatismus, hamis buzgóság, melynek forrása a felebaráti szeretetnek hiánya, amidőn az egyéniséget összekeverjük a dolgokkal s elitéljük őket együttesen, akként szólva Krisztushoz : „Uram 1 akarod-ó, hogy parancsoljuk, hogy tűz szálljon alá az égből és megeméssze ezeket?“ — Ösmerjük az Üdvözítő azon feleletét: „Nem tudjátok minémü lélek legyen'.ti bennetek ?“ Mily sokszor elfelejtették és elfejtik az Üdvözítő ezen válaszát korunk vallási
