Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-02-28 / 2. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER. * \r n , ~ ~ Előfizetési ár: '/í lap szellemi és anyagi Egész évre .... 4 kor. Felelős szerkesztő és kiadó: részét illető közlemények a fél évre.................2 kor. szerkesztő és kiadóhoz intéEgyházi érdekű hirdetés egySZEBERENYI LAJOS ZS. zendők. szeri közlésének ág. h. ev. lelkész J5 -Csabán. / lap minden hónap 30-án dija .....................1 kor. tétetik postára. * ...... - - - - * 2 szám. ß.-Csaba, 1901. Február 28 1/etedili énfolyam. Evangélikus papiak. Külföldi egyetemeken hospitálva, megra- gadta figyelmemet egy tudós német theologiai professor, aki épen azt fejtegette, hogy mily áldás volt Németországra a coelibatus eltörlése és az, hogy a rideg plébániák helyére lépett az evangélikus papiak. Fejtegette a jeles professor, hogy Németország hány kiváló embere került elő a példás családi élet tűzhelyéről, az evangélikus papiakból. Az evangélikus papiaknak szép múltja van hazai országos egyházunk történelmében is. A papiakban uralkodó vallásos szellem kiáradt az egész gyülekezetre. A papiak volt azon művelt család lakóhelye, melylyel a falu és városka hivő népe a legtöbbször érintkezett — melylyel teljesen együtt érezett jó és bal- sorsban egyaránt A papiak jó erkölcsével, a példás papi családdal — csendes, szünetlen predikálás volt, melynek áldásos hatását az egész gyülekezetben fel lehetett ismerni. Régi paplakaink szerény külsővel is sokat tettek gyülekezeteink felvirágzására. Újabban, különösen a múlt század második felében, sok új, szegényes viszonyainkhoz képest, diszes papiak épült. De az új paplakok nemcsak a díszes külsővel, hanem igen sokszor a bennük uralkodó szellemmel is különböznek a régi, egyszerű külsejű paplakoktól. Korunk a bürokratizmus kora. Minden téren az iroda képezi a központot. Sokan azt hiszik, hogy a lelkészkedésnél is fő az iroda — iktatókönyv, pontos expediálás. A régi lel- készi irodáknál nem ez volt a fő, — hanem a minden külső rendnél többet érő bizalom. A lelkészi iroda a legkedvesebb hivatalos helyisége volt a híveknek, a hova bizalommal léptek. mert ott nem rideg hivatalos hangot, hanem a szerető atyai szív szavát hallani remé- nyelték Ma már sok helyen, ha nem volna az a külső felírás „lelkészi iroda“ —azt hinné az ember, hogy nem a lelkészi irodába, hanem a jegyzői vagy szolgabirói hivatalba lép az egyháztag. A tekintélyes szempillantás — a hang, a rövid válasz sok lelkészi irodában olyan, mint a szolgabiró úrnál — s csak a livrés inas és zsandár hiányzanak! Némely nagyobb városi egyházakban a papiaktól elkülönített lelkészi hivatalos he'yiségeket létesítettek, meghatározott hivatalos órákkal. A lelkészlakokat tehát e helyeken már nem fogják zavarni a hívek. Megszűnik az az „ósdi“ állapot, a mikor a régi paplakok irodáiban nem volt hivatalos óra, hanem reggeltől estig bármikor ellátogathattak a lelkészhez híveink A papiak szelleme a legtöbb helyan ma már egészen más mint régente volt. Csodálko zunk, hogy evangélikus paplakainkból kikerült férfiak gyakran ép oly közönyösek az egyház és vallás iránt, mint a többiek, kiknek bölcsőjük nem ringott a papiakon. Nem akarunk mindent a papiak rovására írni. Gyermekeinket nem mi magunk neveljük. „Felekezeti“ középiskoláinkban töltik el ifjúságuk legnagyobb részét És mégis mily sokszor kereshetjük az okot magában a papiakban, amelynek szelleme nem üt el más házak szellemétől. Közös ima, ének nem hangzik benne Hiányzik az, a mi régi paplakaink dísze volt: a házi istentisztelet. Hiába ajánlja a lelkész a legelragadóbb ékesszólással a házi istentiszteletet híveinek, ha saját házában nyoma sincs annak, ha saját wt V
